Néhány szóban arról, hogy mire számíthatunk az elkövetkező bő egy hétben:
Ha a nemzetközi országúti kerékpáros világot a Tour de France felől szemléljük, és kétségtelen, hogy az emberek többsége itt találja meg a kapcsolódási pontot a sportággal, akkor a Párizs-Nizza afféle mini-Tournak tekinthető. (Ahogy a Dauphine Libere is, bár az, amiatt, hogy nem sokkal a nagy francia körverseny előtt kerül megrendezésre, persze főpróba jelleggel is bír). Mini-Tour, mondhatnánk, hiszen Franciaországban zajlik, az ASO szervezésében, sárga, zöld, meg pöttyös trikó van(erről részletesen itt!), és valahogy arra a nagy és közismert versenyre emlékeztet amúgy is minden.
A Párizs-Nizza persze csak egy egyhetes verseny, ám a változatosság tekintetében nem lehet rá panasz, van egyéi időfutam, van (viszonylag) sík szakasz (a sprinterek is begyűjthetnek szakaszgyőzelmet), de még inkább vannak hegyi szakaszok, és emiatt meg megint csak könnyen a Tourra asszociálhatunk, mert hiszen végeredményben mégiscsak a nagy összetett menők lesznek itt is (már aki indul közülük) az esélyesek és a sztárok.
A szezon első komoly erőpróbájának tartják sokan ezt a versenyt, és ha megnézzük a programot, igazat kell ennek a véleménynek adni, két nagyon komoly hegyi szakasz lesz ugyanis, az 5. és a 7. hegyi befutóval, első kategóriás emelkedőkkel, illetve egy hegyi időfutammal zárásként a 8. szakaszon.
Ennek megfelelően sejthető, hogy melyik körből kerülnek ki a fő esélyesek. Legegyszerűbben úgy is mondhatnánk, hogy eléggé nagy a valószínűsége, hogy vagy az Omega Pharma - Qiuck Step vagy a Radio Shack - Nissan csapatából kerül ki a győztes. (Megjegyzés: ha nagyon furák az új csapatnevek, kattints ide, itt részletesen ismertetve vannak a változások). Előbbiből Tony Martin és Levi Leipheimer, utóbbiból Andreas Klöden és a Schleckek érdemelnek említést. Na meg az is, hogy a csapatnál hivatalosan Klöden lesz ezen a versenyen az első számú ember. Alain Gallopin sportvezető úgy nyilatkozott, hogy a német nagyöregen kívül vannak még ütőkártyáik, de nem Andy Schleckre kell itt gondolni, az ő felkészülése még messze nem jár ott, hogy egy ilyen versenyen esélyesnek kelljen tekinteni. (Aztán ki tudja, hátha csak blöff ez a hozzáállás a csapat részéről.)
Martin úgy nyilatkozott, hogy ideális az útvonal számára, a csapat amúgy is az összetett győzelmet tűzte ki célul, ha nem Martin, hát Leipheimer által. A sokáig igazi összetett versenyző nélküli csapat (amely nagyrészt a régi Qiuck Stepből áll össze, és így tehát őket tekintem a mostani elődjének) most igazán válogathat az összetett menőkben. (Hogy mire jut vele, a szezon egyik nagy kérdése, e témában kukkants bele ebbe a bejegyzésbe.)
Ha az esélyeseket latolgatjuk, persze nem feledkezhetünk el Alejandro Valverdéről (Movistar), Denis Menchovről (Katusha), Bauke Mollemáról (Rabobank) vagy éppen Ivan Bassóról (Liquigas-Cannondale).
Meglepetést okozhatnak:
Simon Gerrans (GreenEdge)
Igor Anton (Euskaltel)
Nicolas Roche (Ag2r)
Christophe Le Mevel (Garmin-Barracuda)
Jérôme Coppel (Saur-Sojasun)
Aztán majd meglátjuk egy hét múlva mire mentek az esélyesek és a kevésbé esélyesek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.