"Egy narancssárga, hetes számú mezben ültem ma a vacsoránál és a csapattársakkal és segítőkkel együtt beüvöltöttük Hollandiát a döntőbe. Most még a németeknek kell ugyanezt megcsinálniuk, és akkor létrejön az álomdöntő. Ja, amúgy a focimeccs előtt azért egy kicsit bicajoztunk is...
... természetesen az nagy harc volt, hogy elöl legyél a döntő jelentőségű macskaköves részeken. És ezért volt az, hogy amikor bukás volt, az egész út blokkolva volt. Mi majdnem mindannyian mögötte voltunk, de amikor Robert [Gesink] ismét nyeregben volt, az első csoport már rég továbblépett. Az utolsó 30 kilométert aztán kvázi mint egy időfutamot abszolváltuk, és aztán egy olyan csoporttal együtt értünk célba, melynek tagja volt többek között Basso, Sastre, Rogers, Leipheimer, Klöden és Martin. 2:25 hátránnyal érkeztünk végül is be. Jobban ment ez Denis Menchovnak, aki az első üldözőcsoportban volt, így aztán csak Cadel Evanst és Andy Schlecket kellett maga előtt tudnia.
Három extrém fárasztó és nehéz nap után, holnap egy "csupán" 150 kilométer hosszú sík szakasz lesz a program, és remélem, hogy ezt bizonyos mértékben nyugalomban maguk mögött tudhatjuk majd.
Ciao Grischa"
(forrás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.