"Kemény egy nap volt.... reméltem, hogy úgy jutok túl ezen a napon, hogy tartalékolhatok egy kicsit a küzdelemre a Pireneusokban is. Az utolsó 48 óra egy kicsit több volt, mint amennyit reméltem, mind a fejnek, mind a lábaknak. Ó igen, ezt hívják versenyzésnek.
Egy NAGY köszönet minden BMC-srácnak, akik ma megmutatták, mire is születtek. A csapat nem tudta, hogy törött karral indultam el a mai szakaszon, nem akartam őket demoralizálni ezzel. És mindenkinek köszönet, aki támogatott, még akkor is, amikor visszaestem. A teljesítményt nézve, nyilvánvaló, hogy nem ott vagyok ahol szeretnék lenni, de ez az amiért sportolunk: hogy leteszteljük saját lehetőségeink határait, anélkül, hogy bárkinek is ártanánk... no, csak átmenetileg...
A holnapi az már megint egy más nap lesz..."
(forrás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.