A jövő évi Tourról, egy kínos helyzetben lévő matektanárról és a kritériumversenyekről...
"Amikor kis srác voltam, a matektanárom megkérdezte tőlem, mi akarok lenni, ha nagy leszek. 14 voltam, és azt hittem, minden tudok. Abban a korban a tanulás háttérbe kerül, és ha valaki annyira szerelmese a kerékpárnak, mint én voltam, csak egy valami terelhette el róla a figyelmet: a csajok.
Elkalandozott a figyelmem. És bármiért is pont engem szemelt ki a tanár a rendetlen viselkedés miatt, amikor megkérdezte úgy válaszoltam: Tour de France győztes leszek.
"Jól van, Andy, te megnyered a Tourt, én meg elmegyek Párizsba látni téged sárgában, és aztán visszagyalogolok Luxemburgba. Addig is viselkedj rendesen az órámon és tanulj keményen. Áll az alku?"
Idén nyáron az én jó öreg matektanárom nagyon is ideges volt. Még mindig ugyanabban az iskolában tanít, és mindenki tud a mi egyességünkről. "Beszerezte már a bakancsait, uram? Remélem, jó erőben érzi magát..." Végignézte a közvetítést a tévében.
Nos, végül aztán megkímélte a sors az én matektanáromat, és nem kellett több mint 400 kilométert oda és vissza gyalogolnia, de még mindig ott a lehetőség jövőre, és remélem, látom őt én még Párizsban gyaloglás közben.
Ez egy nagyon kemény Tour volt, és remélem, mindenki, aki az utak mentén, a tévében vagy az interneten nézte, élvezte a versenyt. Most épp egy eindhoveni hotelszobában fekszem az ágyon. Jacob Fuglsang fekszik a másik ágyon, és egy Tour utáni levezető kritériumversenyre készülünk.
Holnap hazautazom és aztán ott is részt veszek egy másik kritériumon. A Tour utáni kritériumversenyeken részt venni egyfajta kötelezettség azok számára a versenyzők számára, akik jól versenyeztek a Touron. Gyors és őrült dolog, de jó buli is egyben. És nagyszerű alkalom arra, hogy kicsit közelebb kerüljünk a közönségünkhöz, amit nagyon élvezek. A Tour alatt csakis a versenyre koncentrálsz, és nem állsz meg autogramot adni, vagy lefényképeztetni magad, még ha szívesen is tennéd, de a kritériumok hangulata sokkal lazább.
San Sebastianban is ott leszek hétvégén a versenyen, és azt is megerősíthetem, hogy ott leszek a Vueltán is a testvéremmel együtt. Egy ideig ott voltam tavaly is, aztán fel kellett adnom betegség miatt. Idén sokkal oldottabb hangulatban fogok oda érkezni, de azért remélem, valamit még át tudok menteni a Tour-formámból. Fränknek lehetősége lesz egy nagyon jó versenyt menni, szóval én meg segíteni fogom, ahogy csak tudom.
De mielőtt még készülök a Vueltára, egy kis időt csak magamra szeretnék szánni. Néhány napra ki kívánom magam zárni a világ körforgásából. A Tour egyetlen egy nagy stressz-parádé, akciókkal a kezdettől a végéig, szóval már előre örülök annak, hogy kicsit hátradőlhetek. Talán horgászni megyek, vagy csak úgy lazulok egy kicsit, tényleg nem tudom, hogy mit, de éppen ez a tervnélküliség csal mosolyt az arcomra.
Ha jól sejtem egy kicsit részletesebben kellene beszélnem arról, mi történt a Touron. De valószínűleg látták a tévében a nyilatkozataimat, olvasták a véleményemet a sajtóban, csak néhány dolgot szeretnék még hozzátenni. Egy csomó spekuláció volt itt a verseny alatt a jövő évről, de mindenki, az egész csapat, a bringásoktól a szakácsokig, az egész menedzsment nagyon profin viselkedett. A csapat fantasztikus támogatóm volt a verseny alatt, és nyilvánosan is meg kell köszönnöm nekik ezt a segítséget.
Személy szerint nekem az volt a legjobb pillanat, amikor a sárga trikót felvehettem. Nagy versenyeket nyertem már előtte, és állhattam már dobogón is, de a sárga trikót magamon érezni, az valami különleges pillanat volt. Olyan helyre jutottam, ahol még nem voltam előtte.
Amikor kis srác voltam, a Tour a sárga trikót jelentette. Az iskolából úgy szoktam hazatekerni, hogy azt játszottam, a sárgát viselem, és épp mászok fel a Tourmalet-ra. A napot, amikor valóban a sárgában voltam, soha nem fogom elfelejteni.
[...]
A következő évben fordulhat a kocka, és megnyerhetem a Tourt. Rosszul mentem az időfutamon, és meg kell hogy mondjam, Fränk bukása és kiválása is nagy veszteség volt. Ha ketten lettünk volna a hegyeken, annyi minden másként alakult volna. De most tudom, hogy le tudom győzni Albertót, és ez egy nagy adag önbizalmat és motivációt jelent számomra a következő évet tekintve.
Ki tudja, talán a matektanáromnak hosszú évek után végül tényleg útra kell kellnie...."
(forrás: cyclingnews.com)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.