Peloton-mesék: a roubaix-i zuhanyzó legendája - TOURázzunk együtt

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY

TOURázzunk együtt

ORSZÁGÚTI KERÉKPÁRSPORT BÖLCSÉSZ SZEMMEL

Post Top Ad

Post Top Ad

2017. április 9., vasárnap

Peloton-mesék: a roubaix-i zuhanyzó legendája

Az 1930-as években épült zord épületben minden győztesnek saját "fülkéje" van. 


Forrás: pelotonmagazine.com

A Párizs-Roubaix-hoz hozzátartozik a sár, vagy jobb idő esetén a por.  Minden évben elkészülnek azok a bizonyos ikonikus fotók a teljesen - szinte felismerhetetlenségig -  piszkos versenyzőkről. Ez hozzá tartozik a verseny imidzséhez, ezzel is csak a már eleve felsőfokban használt jelzőket - legkíméletlenebb, legkegyetlenebb, stb - fokozzák csak még inkább tovább.

A talán legismertebb fotó: George HIncapie az eddigi legutolsó, 2002-es versenyen


Napjainkban a csapatok buszai minden kényelemmel felszereltek, alap, hogy van zuhanyzó is, a tisztálkodás pedig  - még annak ellenére is, hogy az interneten manapság lépten-nyomon akaratlanul is fürdés közben szelfizgető, kétségbeesetten figyelmet felkelteni vágyó fiatal nők képeibe botolhatunk -  az európai (nyugati) ember életében alapvetően mégiscsak egy intim, azaz nem a nyilvánosságra tartozó tevékenység.

Roubaix azonban e tekintetben is teljesen más! A kényelmes és zavartalan zuhanyzási lehetőségek ellenére azok a versenyzők, akik célba értek, inkább választják a zord katonai kaszárnyára emlékeztető, régi, (szándékoltan) fel nem újított, nem modernizált zuhanyzót a Velodrome-ban.

Mert ez a mozzanat még hozzá tartozik ehhez a naphoz. Egy szimbolikus pillanat. Hogy valaki megcsinálta, képes volt végigmenni ezen a kegyetlen versenyen. Nem véletlen, hogy az itt készült - gyakran fekete-fehér - felvételek is még mindig a verseny heroikus erőfeszítéseit (annak lezárását) kívánják ábrázolni.



A zuhanyzó érdekessége, hogy minden győztesnek feltüntették a nevét.  A tavalyi első, Matthew Hayman táblácskáját nemrég Stuart O'Grady (szintén győztes, 2007-ben) tehette fel, ahogyan egy kis videó is mutatja:
A hőskori hősökkel, a legendákkal történő (szimbolikus) találkozást is jelenti mindez, a folytonosságot, a kerékpársport  továbbélő legendáit, melyeknek nem csak a győztesek a részesei, de mindenki, aki a robaix-i Velodrome-ig eljutott.

Post Top Ad