89 éve nem múlta felül egyetlen más szakasz sem.
1926. július 6. A 20. Tour de France 10. szakaszán  326 kilométer vár a versenyzőkre az egyébként is valaha megrendezett leghosszabb francia körversenyen (5745 km 17 szakasz alatt). Az etap hegyi szakasz, 4 legendásan nagy emelkedő (Aubisque, Tourmalet, Aspin, Peyresourde), összesen 6 hegy  vár a Pireneusokban a versenyzőkre.

A szakaszt akkori szokás szerint az éjszaka közepén indítják, az első versenyző, Lucien Buysse 17 óra 12 perc és 4 másodperccel később ér célba (18,9 km/h volt az átlagsebessége). A hosszúra nyúlt munkanap legfőbb oka a rossz időjárás: hó, eső, köd. A tudósításokban apokaliptikus, pokoli, dantei jelzőkkel látják el a szakaszt. A mai viszonyokhoz képest nehezíti még a helyzetet, hogy akkoriban ezek az utak még nincsenek leaszfaltozva, a versenyzők jórészt kénytelenek a sárban gázolni. Buysse teljesen átázva, lerongyolódva (a képeken látszik, hogy ez egyáltalán nem költői túlzás) halad át a célvonalon. Összehasonlításképp: 1913-ban már szerepelt ez a szakasz a Tour de France programjában, ám  akkor Philippe Thysnek csak 13 órát vett igénybe a végigtekerése.



1926-ban azonban  Buysse 25 perc előnnyel ér célba a következő versenyzőhöz, Bartolomeo Aimóhoz képest. Egy órán belül mindössze 10 versenyző tud csak célba érni, a limitidőt 40%-ban határozza meg a zsűri. A versenyzők többségét végül busszal, kocsival viszik Luchonba, részint a szervezők által, de akadnak magánkezdeményezések is. A szakasz után például panaszt tesz egy férfi, hogy néhány versenyzőt ő vitt kocsijával a célig, ám a kerekesek nem voltak hajlandó fizetni neki. A zsűri úgy dönt, a rendkívüli helyzetre való tekintettel nem bünteti meg a versenyzőket, a férfit pedig kártalanítja.

A 76 rajtolóból 54-en érnek célba így vagy úgy, de alapvetően versenyben maradva. 22-en viszont elakadnak a Pireneusokban, és házakba, kocsmákba húzódnak be. A szervezők őket is összeszedik, célba viszik, de már versenyen kívül. A verseny egyik nagy vesztese a címvédőként nyeregbe szálló Ottavio Bottecchia,  aki szintén kénytelen feladnia a versenyt.



Lucien Buysse végül megnyeri az az évi Tour de France-t. Győzelmének tragikus oldala, hogy a verseny előtt két héttel - már források szerint a harmadik szakasz napján - értesül kislánya haláláról, a család viszont ragaszkodik hozzá, hogy a gyászoló apa végigmenjen a versenyen.

Források:
BikeRaceInfo
VeloArchive
Wikipedia


***
Naponta "mini ki-kicsoda?" a TOURázzunk együtt blog Facebook-oldalán.
Ízelítő:
Lucien Petit-Breton, "az elegáns argentin"
Louison Bobet, aki már két évesen kilométereket volt képes biciklizni
Roger de Vlaeminck, azaz a belga, aki szerint régen minden jobb volt 
és  még sokan mások
Share To:

Pethő Anita

Pethő Anita (1980) kulturális szakíró és sportújságíró

Hozzászólások: