A szakasz során is tudni lehetett, a Rabobankos Robert Gesink volt az egyik peches ember ezen a napon, ám hogyan nézett ki az ő megmentése belülről, egy csúcskategóriás segítő szempontjából. Grischa Niermann gondolatai a szakaszról:
"A mai nap az esélyesek bukásainak napja volt. Láttam én ma Wigginst, Contadort, Hornert, Leipheimert és Bajkovicot is a földön feküdni, és Robert Gesinket is. És attól eltekintve, hogy Brajkovicnak fel kellett adni a versenyt, Robert járt a legrosszabbul.
Ahogy Juanma Garate és Carlos Barredo is, ő is nem sokkal a gyorsasági részhajrá után bukott, és onnantól lett a dolog hektikus. Először ott vol az oldaszél, amikor már épp elértük a mezőny végét, és aztán még némi rábeszélőképességre is szükség volt, hogy Robertet a mezőnyben tartsuk. A csapat teljes fokozatra kapcsolt, hogy megmaradjunk a peloton végén, és igazából csak reméltük, hogy nem kap el minket újra az oldalszél.
A finisben aztán már jobb volt Robertnek is, olyan jó helyzetbe tudtuk hozni, hogy nem veszített időt. És ha én a célban a szervezők egyikével szemben találtam volna magam, minden bizonnyal ráordítottam volna, és azt kérdeztem volna: mindenáron vért akartak látni?
Az már magában elég volt, hogy az utolsó 30 kilométerrel egy földút szélességű útszakaszra küldtek minket, de akkor még egy kilométerrel a cél előtt kismillió dolgon kellett átverekedni magunk, korlátok jobb és bal oldalon, amik nehezebbé teszik, hogy kikerüljük egymást, na ilyet még nem is láttam.
Összegezve a szakaszt: eltörött három váz, de hálistennek, csontja nem törött senkinek sem, Robert nem vesztett időt a célban, és szuper jó csapatunk van, ami képes megbirkózni a nehézségekkel.
Ja, és igen - úgy érzem, ma két évet öregedtem."
(Forrás: radsport-news.com)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.