"Mivel hogy az elmúlt napokban rossz volt a hotelekben az internetkapcsolat, most írok csak újra. És innentől egyedül vezetem a naplót, mivel Dominik Roels sajnos fel kellett, hogy adja a versenyt.
Ma megint egy olyan szakasz volt, amikor azt is gondolhattuk volna, hogy hamar kialakul majd egy szökevénycsoport, mivel a végén egy 18 kilométeres emelkedő vár ránk majd' 8 nyolc százalékos átlagos meredekséggel. De aztán megint máshogy alakult a dolog. 40 kilométert kellett várni, íg egy szökevénycsoport összeállt.
Na ezt képzeljétek el: már a 14. szakasznál járunk és mégis örökké tart, míg végre kialakul a szökevénycsoport. Egyszerűen mindenki benne szeretne lenni.
Egy kis nyugodt, átmeneti időszak után a Lampre vette kézbe az irányítást. Olyan nagy volt a tempó, hogy még izzadni is alig volt időnk.
A tegnapi [pénteki] szökésem után ma egy kicsi nyugalomra volt szükségem. Megtettem a feladatom Linusért, aztán a gruppettóhoz csatlakoztam. A lábaim meglehetősen üresek voltak, úgyhogy úgy éreztem, hogy az emelkedő 30 kilométer hosszú is megvan. Amikor aztán az utolsó szerpentint is megpillantottam a horizonton, majd megőrültem: "Ez nem lehet igaz." - mondtam - "Már ősidők óta itt tekerünk, és a szerpentineknek csak nem akar vége lenni."
Amikor aztán felértem a hegyre egy hosszú lejtmenet következett. A célban épp huszonhét perc hátránnyal érkeztünk, ami nem jelentett problémát a limitidő tekintetében.
Most azt remélem, hogy holnap jobb állapotban lesznek majd a lábaim, különben meglehetősen kellemetlen napom lesz.
Addig is...
a ti Vossitok."
(forrás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.