Párizs - Roubaix - néhány nevezetesebb verseny

Ember tervez.... avagy félresikeredett pillanatok a verseny történetéből.

1907
Georges Passerieu (a képen) sikeresen meglépett a mezőnytől még Douai előtt, mivel tudta jól, hogy mezőnybefutó esetén alulmarad majd a sprintben vetélytársaival szemben. Egészen Roubaix-ig közvetlen üldözője volt egy belga bringás, Cyrille van Hauwaert, és a velodrome-ban óriási volt a feszültség A tömeg úgy tudta, hogy Passerieu megérkezett a stadionba, de sehol senkit nem lehetett látni a pályán. A versenyző ugyanis már éppen beért volna, amikor egy csendőr megállította, és megvizsgálta a kerékpárt, hogy megvan-e rajta az előírásnak megfelelően a rajtszám. Passerieu egy nehéz napon volt túl, érthető módon kiakadt, és heves szóváltás alakult ki kettejük között, mielőtt a csendőr továbbengedte volna.







1949.
Az 1949 évi verseny eredménye hónapokkal később, két nemzetközi konferenciát követően vált véglegessé. André Mahé nyerte a versenyt, de ennek a riválisok a felülvizsgálatát kérték, mivel Mahé rossz útvonalon ment. Mahé egy három fős szökevénycsoport előtt érkezett a velodrome-ba, ám a szervezők rossz kapuhoz irányították. Mahé célba ért, győztesnek kiáltották ki, ám percekkel később megérkeztek a többiek a helyes útvonalon, és Serse Coppi (Fausto bátyja, a képen) nyert a további helyek sorsát eldöntő sprintben. A tiltakozások következtében és csak jó néhány hónap múlva végül Coppit társ-győztesként ismerték el.
Mahé így emlékezett vissza erre 2007-ben:

"Kialakult egy szökés. S. Coppi támadott, Fausto hajtotta, hogy menjen, szerette volna, ha a testvére nyer. Vártam egy kicsit, és aztán utánaeredtem és utol is értem. Aztán elléptem tőle, nagyon úgy nézett ki, hogy megnyerhetem a versenyt. A velodrome bejáratánál azonban óriási volt a tömeg, elállták az utat. Körbenéztem, merre is menjek, és akkor a velodrome külső fala mentén elirányítottak arra, ahol a csapatok kocsijai parkoltak. Akkor nem úgy ment, mint mostanában, hogy ott van mindenhol a tévé meg minden. Akkor sokkal kaotikusabb volt, az egész utat elállták a nézők. Azt mondták az emberek, hogy tudnom kellett volna, merre menjek. De honnan is tudhatnád ezt egy olyan verseny végén, mint a Párizs -Roubaix, ahol egész nap ilyen zsúfolt volt az út? Egy csendőr jelzett, merre mehetek, és aztán arra mentem.

És akkor egy motoros újságíró észrevett. Kiabálta, hogy nem az az út, nem az az út, és akkor megfordultam, újra a külső fal mentén tekertem, és láttam egy bejáratot, bementem rajta. Az újságíróknak fentartott bejáraton keresztül. Így értem célba, éppen szembe jöttem be azzal a bejárattal, amelyiken kellett volna. Jöttek a többiek, Serse megnyerte a sprintet. És akkor a testvére mondta neki, hogy menjen csak oda a zsűrihez, tiltakozni. Megmondta Serse-nek, hogy mivel nem pontosan az előírt útvonalon keresztül jöttem, ki kell engem zárni a versenyből. Coppi nagy versenyző, igazi bajnok volt, de amit akkor csinált, az  nem volt épp egy bajnokhoz méltó. Ilyen mélyre süllyedni. Soha nem beszéltem vele erről. Soha. Miért is kellett volna."

1981
Amikor 1981-ben Bernard Hinault (a képen) megnyerte a versenyt első megnyilvánulása az volt:

"A Párizs - Roubaix egy baromság"

Az egyetlen másik alkalom, amikor részt vett a versenyen az a következő év volt, s természetesen, mint címvédő tért vissza. Amikor kritizálták annyit mondott:

"és sem megyek be a hivatalokba és mondom azt az embereknek, dolgozzanak keményebben, de az emberek mégis azt kérik tőlem, hogy tegyem magam oda jobban a macskaköveken"

. Hinault hétszer bukott azon a versenyen, beleértve a 13 kilométerrel a cél előtt történt kis incidenst is, amikor egy kicsike fekete kutyus, nevét is tudjuk, Gruson rohant be az útra, tett egy kanyart és a biciklikerék alá szaladt. Hinault leszakadt a Roger De Vlaeminck, Hennie Kuiper és Dirk de Meyer hármastól, de annyira dühös lett, hogy aztán mindent beleadott, utolérte a többieket és megnyerte a versenyt.


2006.
És akkor jött a vonat.
Leif Hostet, Peter Van Petegemet és Vladimir Gusevet diszkvalifikálták, amikor 10 kilométerrel a cél előtt a leengedett sorompó ellenére is áthajtottak a vasúti átjárón. A győzelmet így végül Fabian Cancellaranak ítélték oda, Tom Boonen és Alessandro Ballan lettek a további dobogósok.

"Ismerem a szabályokat, persze, de nem értem, miért nem állítottak meg minket, és miért nem mondott aztán az utolsó 10 kilométeren sem senki semmit nekünk. Két perccel azelőtt szóltak nekünk, hogy kizártak minket, mielőtt az eredményhirdetésre indultunk volna. Cancellara megérdemelte a győzelmet, de én mindig is annak a versenynek a második helyezettjének tekintem magamat. "

(Leif Hoste)

(forrás)