A 2008-ban visszavonult egykori sprinter, Peter van Petegem mesél a verseny néhány emelkedőjéről:Molenberg:
Mindenki elöl akar lenni a mezőnyben, amikor ez az emelkedő kezdődik. Ez egy igazi csata, egyetlen egy nagy robbanás. Aki nem helyezkedett jól az emelkedő kezdetekor, az sajnos beszorul és kénytelen a lábát is letenni. Amikor még versenyeztem, edzésképp háromszor vagy négyszer egymás után megmásztam ezt az emelkedőt. Ez volt a legjobb módja, hogy erre a robbanásra felkészüljek. De a Molenberg csak egy teszt. Ahhoz még nagyon korai szakaszán van az útvonalnak, hogy bármit is eldöntsön.
Oude Kwaremont:
Ennek az emelkedőnek a megmászása verseny a versenyen belül. Idegesek a versenyzők, és a könyök és a váll is jócskán besegít a legjobb hely megszerzésében. Itt igazán szemétnek kell lenned, hogy megvédd a helyzetedet. Az Oude Kwaremont nem az a hegy, ahol lazíthatod a lábaid. Ha nem az első két sorban vagy az emelkedő kezdetén, el vagy veszve.
Paterberg:
Edzésen esetleg kikerülheted, hogy a macskaköves útrészen menj, de magán a verseny elképzelhetetlen, mivel az útvonal mentén a sok néző miatt kordonok vannak felállítva.
Koppenberg:
Ez egy hihetetlenül meredek emelkedő és esős időben a hátsó kerék könnyen kicsúszhat alólad. Az ilyen emelkedők fűszerezik meg a versenyt.
The Taaienberg:
Egyszer láttam, ahogy Laurent Jalabert a Taaienbergen gyorsul be, de tényleg, nagyon meglépett, és mindenki úgy gondolta, hogy véget ért a verseny, mert Jalabert olyan volt mit egy Superman. De aztán a Berendries-en, néhány emelkedővel odébb teljesen összeomlott. Ha meg akarod nyerni ezt a versenyt, nagyon lazának, hűvösnek, nyugodtnak kell lenne. Az utolsó dolog, amit tenned kellene, hogy beleadj mindent, túl hamar és túl gyorsan.
(forrás)
Kapcsolódó bejegyzés:
Flandriai körverseny 2010 - útvonal és emelkedők
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.