Robert Förster naplójából (2010. január 17.) - TOURázzunk együtt

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY

TOURázzunk együtt

ORSZÁGÚTI KERÉKPÁRSPORT BÖLCSÉSZ SZEMMEL

Post Top Ad

Post Top Ad

2010. január 17., vasárnap

Robert Förster naplójából (2010. január 17.)

"Frösi" beszámolója a Cancer Council Helpline Classic-ról


Robert Förster, a Milram kerékpárosa tapasztalt naplóíró, nem véletlen, hogy a radsport-news.com oldal ismét megkereste, számoljon be versenyélményeiről, most éppen az ausztrál körversenyről.
"Szóval ma volt az első versenynap. Számunkra kilenckor kezdődött. Először egy kis másfél órás edzés volt tervbe véve. Egy rövid emelkedővel, hogy még egyszer felpörgessük a "motort". A végén aztán meglepett bennünket egy kis zivatar, így nagyjából 40 kilométer megtétele után már ismét a hotelben voltunk.

Ezután jött az ebéd, majd két órakor irány a verseny helyszíne, egy másfél kilométeres körpálya. Jó útvonal, benne egyetlen kanyarral csak, amikor oda kell tenni magunkat. Hogy minden versenyző nagyon ideges volt, az abból is látszott, hogy a vécék előtt hosszú sorokban álltak. Másik jele meg az volt, hogy 20 perccel a verseny kezdete előtt mindenki már rajtra készen állt.

Ahogy az várható volt, az igazi verseny is nagyon hamar elkezdődött. Támadás itt, támadás ott. Mi minden esetre mindig elöl tudtunk lenni. Még Thomas Rohregger is, akitől, mint hegyi menőtől nem várta volna senki, előreküzdötte magát a spinter-vonatok közt.

Hogy elmélet és gyakorlat nem mindig egyezik, azt megtapasztaltuk a célban. A mi elképzelésünk az volt a mai napot illetően, hogy az utolsó körben legyen majd elöl öt emberünk, akinek segítségével Wim [Wim Stoetinga]végül sprintelhet.

Miután az utolsó öt körre összeállt a Columbia sora, mi is buzgón nekiláttunk a feladatunknak. Mi ugyanúgy szépen összeálltunk mind, öt körrel a vége előtt, csak sajnos négy körrel korábban, mint kellett volna. Így aztán az történt, aminek történnie kellett: az utolsó körben áthaladt rajtunk, és nem csak rajtunk a Sky-vonat. A dal úgy ért véget, hogy teljesen beragadtunk, és még lehetőségünk sem volt a sprintre.

Mindent egybevetve, egy gyors verseny volt, ötvenes átlaggal. A lábaim jól bírták és az idegességi s bizonyára alább hagy majd a második versenyen.

Addig is:

Frösi"

(forrás)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Post Top Ad