1914. május 24-én 81 versenyző rajtolt a La Gazzetta dello Sport milánói székháza elől. A végére csak nyolcan maradtak.
Nevezés a versenyre


Az előző két év nem volt éppen sikeres szervezői szempontból: az 1912-ben bevezetett és az egyéni győztest díjazását leváltó csapatverseny azon nyomban megbukott, egy évre rá pedig a győztes, Carlo Orini úgy szerezte meg az összetett elsőséget, hogy egyetlen egy szakaszt sem nyert. Valamit tehát ki kellet találni, hogy újra felpörögjön a lapeladás.

Egyrészt ez volt az az év, amikor a pontversenyről átálltak az időalapú eredmény számításra, másrészt minden idők legkeményebb Giro d'Italia programját hozták össze. Összesen 3162 kilométer hosszú volt az útvonal, mindez nyolc szakaszból jött össze (az átlag tehát 395,25 kilométer volt)  A legrövidebb szakasz (az 5.) 328,7 kilométer, a leghosszabb (3. szakasz) 430 kilométer hosszú, ez azóta is minden idők leghosszabb Giro-szakasza (Összehasonlításképp a Tour de France ugyanebben az évben 5380 kilométer hosszú volt, de 15 szakaszból állt, átlagban tehát "csak" 358, 67 kilométert jelentett).

Már az első szakasz után megfeleződött a mezőny. Sestriére-en keresztül vitt az út Cuneóba, de sokan már a híres alpesi falucskába vezető emelkedő lábánál kiszálltak a versenyből. Többek között a mindig elegáns stílusban versenyző és kifogástalan viselkedésű Lucien Petit-Breton is, aki miután megtudta, hogy csapata az Atala már ekkor kifogyott a pótfelszerelésből a sok defekt miatt, hisztérikusan hozzávágta a kerékpárját a csapatkocsihoz. Az egész csapat feladta a versenyt. Bár a Giro d'Italia május végén rajtolt, a résztvevők mégsem úszták meg a rossz időt, ami inkább emlékeztetett januárra és februárra, mintsem a kora nyárra. Másfél napon át tombolt a szélvihar, havazott, vagy jeges eső esett.

Lucien Petit-Breton profi versenyző volt, alapvetően a kor lehetőségeihez mérten optimális versenyzési körülményekkel, legyen szó alkatrészekről, vagy arról, hogy finom étel és kényelmes szállás várta őt a nap végén. Ugyanakkor a versenyen szintén részt vettek függetlenül induló amatőrök ("isolati"), akik ha esetleg még több gumibelsőt is vittek magukkal, szinte lehetetlen küldetés volt számukra már az első szakasz befejezése. Az első szakaszon utolsóként egy 19 éves fiatalember, Mario Marangoni ért célba, 7 óra 14 perc hátránnyal az elsőhöz képest, s mivel független amatőr volt, neki még ezután kellett kosztot és kvártélyt keresnie. Nem volt szokatlan ezidőtájt, hogy a szerényebb lehetőségekkel rendelkező amatőrök (akiket épp a szintén szerény, de viszonylag könnyű és gyors pénzkeresési lehetőség vonzott) a környékbeli gazdáknál kerestek szálláslehetőséget, nem ritkán pajtákban húzódtak meg éjszakára. Marangoni egyébként még a további négy szakaszon is utolsóként ért célba, csak a hatodik tappán adta fel a versenyt.

A Giro mezőnye pedig napról-napra fogyatkozott. A hatodik szakaszt már csak tizenketten fejezték be. Az első Luigi Lucotti lett 19 óra 20 perc és 47 másodperces idejével, a 12. pedig Umberto Ripamonti, akinek 22 órába, 43 percbe és 26 másodpercbe tellett végigmennie a távon. Az addigi összetett első, Giuseppe Azzini kénytelen volt feladni a versenyt. Egyszerűen eltűnt. A szervezők a keresésére indultak, és egy pajtában meg is találták - lázasan. A napok óta tartó folyamatos egész napos tekerés a hideg esőben kikezdte a tüdejét.

Giuseppe Azzini

Más probléma is akadt ezen a szakaszon: Alfonso Calzolari, Carlo Durando és Clemente Canepari is büntetést kapott tiltott segítség igénybevételéért. Ezen még később is ment a jogi vita, mert voltak, akik megtámadták a döntést, mondván a versenyzőket ki kellene ezek után zárni.

Alfonso Calzolari


A nyolc versenyző, akik tehát végigtekerték a távot: Alfonso Calzolari, Pierino Albini, Luigi Lucotti, Clemente Canepari, Enrico Sala, Carlo Durando, Ottavio Pratesi és Umberto Ripamonti. 

Felhasznált irodalom:
Bill & Carol McGann:The Story of the Giro d'Italia. 1. kötet McGann Publushing
Brendan Glalagher: Corsa Rosa. A History of the Giro d'Italia.Bloomsbury. 2017
Share To:

Pethő Anita

Pethő Anita (1980) kulturális szakíró és sportújságíró

Hozzászólások: