A példastatuálás Sagannal nem oldotta meg magát a problémát. 
Kép forrása: letour.fr

A sprinterek alapból viszonylag nagy(obb) testű, fizikai értelemben robbanékony alkatú kerékpárosok, akik nem kényeskednek, határozottan odateszik magukat a cél előtti utolsó néhány száz méteren. Az agresszió, a keménykedés, az úgymond férfias küzdelem része a mezőnyhajrának.

Az idei Tour de France-on sprinterközegében azonban szemmel láthatóan túltermelődött a tesztoszteron, nagyon durva kakaskodásoknak lehetünk tanúi - főleg, ha utánajárunk a háttérinfóknak is -, és ebben a helyzetben Peter Sagan (Bora-Hansgrohe) könyökmozdulata még kifejezetten bagatell ügynek tűnhet (mármint leszámítva a következményeket).

Nem kell sokat agyalni rajta, nagyon könnyen végig lehet gondolni a folyamatot, tulajdonképpen mi is történik most a Tour de France-on. Elsőre jó ötletnek tűnhetett a sok sík szakasz a valószínűsíthető mezőnybefutóval, hogy izgalmasabbá, nyitottabbá tegyék a zöld trikóért folytatott versenyt. Egyetlen egy versenyszervező céget (ne feledjük, ezt profitért csinálják!) sem szabad elítélni azért, mert szeretné izgalmassá tenni a versenyt, és szeretné, ha minél több sztár venne azon részt. A Sky dominanciájával az összetettben nem sok mindent lehet kezdeni, hát akkor kíséreljék meg a pontversenyt végig izgalmassá tenni.

Elvileg, elsőre, elméletben nem hülyeség.

És joggal lehetett büszke arra is az ASO, hogy tulajdonképpen sikerült elérni, hogy talán összvissz csupán két sprinter kivételével, de gyakorlatilag itt van mindenki, aki számít (illetve az egyes csapatoknál, ahol lehetne válogatni több megoldás közül,  az első számú sprinterek, a sztárok képviseltetik magukat). Egyrészt Elia Viviani (Sky) hiányzik, akinek komoly konfliktusa van csapatával, miután kihagyták a Giro d'Italia csapatból, illetve Caleb Ewan (Orica-Scott), akinek tavaly ősszel még azt ígérték, végre debütálhat majd a francia körversenyen is, de végül kimaradt az ausztrálok  kilenc fős összeállításából.

Mert az Orica-Scottnál valószínűleg pontosan látták előre, mi fog történni. Abban azt esetben ugyanis, ha nyílt a verseny a zöld trikóért, és ha a legjobbak versenyeznek érte, jóval agresszívabbá, durvábbá válik a verseny.

A célvonal előtt is, és a célvonal után is.

Az "Orica-bölcsi" egykori neveltje, Michael Matthews (Team Sunweb) már-már megdöbbentő módon nyilatkozott arról, hogy ő nem hajlandó az életét kockáztatni egy top5-ös vagy akár dobogós pozícióért, noha a Sunweb szándékoltan szakaszgyőzelmekre hajt az idei Touron (miután a Girón Tom Dumoulin begyűjtötte a csapat számára az első Grand Tour összetett győzelmet).

A csütörtöki szakaszon könnyen előfordulhatott volna egy olyan helyzet, mint ami a negyediken történt. Kedden ugyebár Mark Cavendish (Dimension Data) próbálkozott a jobbról kerüléssel, ami eléggé rosszul sült el, két napra rá a jelenlegi zöld trikós Arnaud Démare (FDJ), igyekezett így előnyt szerezni, egy másik Dimension Data versenyző, Edvald Boasson Hagen mellett. Aki végignézi a jelenetsort, láthatja, hogy a Katusha (utolsó) felvezető embere, Marco Haller még fel is tette a kezét, az illetékeseknek jelezve, hogy hé, itt valami nagyon veszélyes magatartás tanúi lehettünk épp, ám végül mind Démare, mind Boasson Hagen szerencsésebben jött ki ebből a helyzetből, mint a hét elején Cavendish és Sagan.

Démare egyébként egy másik balhéban, kakaskodásban is főszerepet játszik. A Cofidis sprintere, Nacer Bouhanni, az említett 4. szakasz után panaszolta, hogy nyaksérülését Démare okozta. A francia bajnok felvezető embere, Jacopo Guarnieri (maga is kiváló és eredményes sprinter) csütörtökön élő adásban vágott vissza Bouhanninak, egészen konkrétan egy fasznak titulálta, aki azért baszakodik velük, meg egyébként is az egész mezőnyre nézve kész életveszély a viselkedése, mert úgysem tud soha nyerni. A szabadszájú olasz később bocsánatot kért a stílusért, mondanivalója lényegét azonban nem volt hajlandó visszavonni.

Mondhatjuk azt, hogy a Tour zsűrijének, látva, hogy könnyen elharapódzhatnak az indulatok, kedden példát kellett statuálnia, csakhogy végül ennek nem nagyon lett következménye (Sagant és a Bora-Hansgrohe csapatát kivéve, ja meg persze Cavendish is saját hülyeségének áldozata lett).  

Pénteken még lesz egy mezőnybefutó, annak nem tudni, milyen lesz az utóélete, majd két nap hegyek, meg egy pihenőnap, aztán jövő kedden valószínűleg folytatódik tovább az őrület.

És csodálkozunk, hogy azt az aprócska, törékeny Caleb Ewant nem engedték a szakvezetők ebbe a közegbe?  
Share To:

Pethő Anita

Pethő Anita (1980) kulturális szakíró és sportújságíró

Hozzászólások: