A Tinkoff és IAM megszűnésével, illetve egy vadiúj alapítású csapat (Bahrain-Merida) színre lépésével alaposan átrendeződik 2017-re a mezőny. Olyannyira, hogy szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnt csupán tíz pontosra csökkenteni ezt a listát. Így sikerült:


  
1. Peter Sagan (Bora-Hansgrohe)

A világbajnoki címét októberben megvédő, a 2015-ösnél sokkal kiegyensúlyozottabb 2016-os szezont menő zsolnai srác ma jelenleg a kerékpáros világ (egyik) szupersztárja. Ha ő csapatot vált, az mindenképpen téma, még akkor is, ha ez a váltás kényszerű, tekintve, hogy előző csapata megszűnt.

Másrészről figyelemre méltó az is, hogy melyik csapatot választja.

A Bora-Hansgrohe, azaz a korábbi években Bora-Argon 18 néven versenyző gárda prokontinentális státuszban volt évekig, a World Tour licencet 2017-re kapta meg, nem kis részben a Sagan (és részint Rafal Majka) által hozott World Tour-ranglista pontoknak köszönhetően.

Oleg Tinkov, a volt Tinkoff igencsak szabad szájú tulajdonosának egy-egy elejtéséből sejthetjük, hogy Sagant elsősorban a Bora-Hansgrohe jó anyagi helyzete vonzhatta, a szezon nagy kérdése tehát e szempontból az lesz, hogy a szakmai háttérstáb is tudja-e azt a szintet hozni, hogy további sikerekhez segítse a világbajnokot.

2. Vincenzo Nibali (Bahrain-Merida)    

Ha kicsit zsákbamacskának érzed a bahreini csapatot (itt jegyezném meg: az ország magyar írásmódja Bahrein, a csapat hivatalos nevében viszont az angol átirat szerepel, vagyis az a márkanév), akkor nem vagy egyedül. Sok kritika érte az elmúlt hónapokban a sportkedvelő (többek között aktívan triatlonozó) Nasser sejket, hogy csupán a neve tisztára mosására akarja felhasználni ezt a csapatot, az országban ugyanis nyugati/európai szemmel nézve nem igazán biztosítottak a demokratikus alapjogok, a helyzethez pedig maga a herceg is hozzájárult egyik-másik parancsával.

A most létrejött csapatban egyértelműen Vincenzo Nibali a húzónév, aki ráadásul címvédésre készül a Giro d'Italián. Több régi  kollégájával fog újra együtt versenyezni, jön többek között Franco Pellizotti és Janez Brajkovic is. A háttérstábban szerepet kap többek között Joaquim Rodriguez is, az egész csapatot pedig a Lampre-Meridától érkező Brent Copeland irányítja majd.

Nibaliról az elmúlt 2-3 év alatt megtanulhattuk, hogy egy kiszámíthatatlan, rapszodikus egyéniség hisztijeivel, bedurcizásaival, ugyanakkor, ha úgy adódik, életveszélyesen merész versenyzésével együtt. Vinokourovék az Astanánál egész jól kezelték ezt, Meglátjuk, mire megy vele az új stáb.

3. Alberto Contador (Trek-Segafredo)

Bárkorábbanr felmerült annak a lehetősége is, hogy Contador utolsó aktív szezonja lesz a 2016-os év, a spanyol versenyző mégis a folytatás mellett döntött. A Trek-Segafredo csapatánál van talán a legnagyobb mozgolódás idén, Fabian Cancellara,Yaroslav Popovich, Ryder Hesjedal, Fränk Schleck és Jack Bobridge is befejezi a versenyzést, ráadásul többek közt Julian Arredondo is távozik,

Alberto Contador az első számú összetett menője a csapatnak, bár a csapatfőnök, Luca Guercilena nemrég azt nyilatkozta,  a Trek-Segafredo Vincenzo Nibalit szerette volna igazából megszerezi, de végül is Contador is oké, mert még mindig képes rá, hogy megnyerje a Tour de France-t.

A spanyol versenyzőnek idén is ez az elsődleges célja, erre építi fel a szezonját. Ugyanakkor már tavaly, főleg a Párizs-Nizza idején látszódott, Contador már nem a régi, lassabbá, nehézkesebbé vált a teljesítménye (persze az ő szintjén, az ő korábbi mivoltához viszonyítva).

4. Roman Kreuziger (Orica-Scott)

A cseh versenyző egy évtizeddel ezelőtt nagy reménységnek számított, aztán valahogy megpihent úgy nagyjából az élmezőny és középmezőny közti szinten. Mindig volt előtte egy eggyel nagyobb név. Mondhatnánk, hogy most, 30 évesen kapta meg élete nagy lehetőségét, ám éppen ahhoz az Orica-Scotthoz szerződött, ahol a fiatalabb generáció egyik feltörekvő tagja, Esteban Chavez is versenyez (és a Yates-tesókról se feledkezzünk emellett meg, főleg a Tour de France-on 4. helyet elért Adamról).

Az az elmúlt 2 szezonban meglátszott, hogy az Orcia-Scottotot össze tudják úgy rakni, hogy egy háromheteseken beleszóljanak az élmezőny alakulásába. De valami még hiányzott a végső sikerhez. Kreuziger lehet ez a plusz,de egy árnyalattal valószínűbb, hogy segítőként és nem főszereplőként.
 

5. Sep Vanmarcke (Cannondale-Drapac)

Az amerikai csapat nem igazán a tavaszi egynapos klasszikusokon való szerepléseiről emlékezetes. Talán legutoljára akkor, amikor Sep Vanmarcke, az akkor még Garmin-Cervelo nevű csapatban megnyerte 21012-ben az Omloop-Het Nieuwsbladot.

Nos, ez azon nyomban megváltozhat, hiszen az egyik legígéretesebb egynapos menőt visszacsábították jövő évre. Sep Vanmarcke évről évre fokozatosan vált a tavaszi klasszikus mezőny kihagyhatatlan szereplőjévé, a 28 éves  belga versenyző már 2013-ban második lett Fabian Cacellara mögött a Párizs-Roubaix-n, 2014-ben pedig sorra hozta a top5-ös helyezéseket a februártól április közepéig tartó tavaszi egynapos klasszikus szezonban. Idén is aktívan kivette a részét a legnevezetesebb versenyek alakításában.

Ha jól sikerült a váltás 2017 egyértelműen az ő éve lehet az egynapos versenyzők mezőnyében.

6. Kenny Elissonde (Sky)

Már júniusban rebesgették, hogy a Sky akar egy "kis franciát" szerződtetni. Akkoriban inkább Warren Barguilról szóltak a pletykák, végül a brit csapat eggyel merészebb lépést tett és a még csak egyszer-kétszer megvillanó Kenny Ellissonde-ot szerződtette. Mondhatnánk, hogy a Skynak persze könnyű, hiszen olyan büdzsével dolgozik, amiről a többi csapat csak ábrándozhat, az anyagi lehetőségek pedig megengedik, hogy hosszútávra tervezzenek.

Kenny Elissonde 2012 és 2016 között volt az FDJ versenyzője, a Vueltán 2013-tól kezdve minden évben részt vett, csupán 2014-ben adta fel. 2013-ban 33., 2015-ben 16., 2016-ban pedig 20. helyen végzett. "013-ban egy emlékezetes hegyi szakaszgyőzelmet is magáénak tudhat, idén pedig több napon át viselte a hegyi trikót  Részt vett még egyszer a Girón is (2015), amelyen 46. helyen ért célba, máskülönben inkább a korosztályos versenyeken mutatta meg magát, illetve rendszerint a fehér trikóért zajló küzdelemben jeleskedik.

Ő nem feltétlenül 2017-ben fogja beváltani a szerződtetéséhez fűződő reményeket, de a karrierjében minden bizonnyal fontos mérföldkő lesz ez az átigazolás.

7. Philippe Gilbert (Quick Step Floors)

Jim Ochowiczék egy időben mániákusan gyűjtögették az aktuális világbajnokokat a BMC-ben. Akkoriban érkezett Philippe Gilbert is.

A belga versenyző nagy lelkesedéssel vágott neki a tavalyi évnek, mondván, hogy ő egy későn érő típus, a nagy sikerek még előtte vannak. A 34 éves bringás ehhez képest egyáltalán nem ment nagy évet, ha sikerről szeretnénk beszámolni, akkor elsősorban a belga bajnoki címet, illetve az őszi egynaposokon a top10-es helyeket érdemes említeni.

A BMC-nél valószínűleg háttérbe is szorult, mivel a csapat a Grand Tourokon az összetettbeli minél jobb helyezésre megy, az olyan típusú versenyzők, mint Gilbert már nem igazán férnek be a kilenc fős összeállításba, hiszen egy hasznos segítőtől venné el a helyet. No meg az sem kizárt, hogy ellentétben a magabiztos nyilatkozatokkal, a csapatnál már nem bíztak annyira benne.

És persze az az incidens sem tett valószínűleg jót az ez évi teljesítményének, mikor edzés közben összeverekedett egy autósofőrrel, s jogosulatlanul használta a nála lévő paprikasprét.

Átigazolása a Quick Stephez a tekintetben mindenképp érdekes, hogy belga csapatnál igazán jó évet mentek a fiatalok, markánsan, határozottan megmutatta magát egy új nemzedék, itt nehéz lesz labdába rúgnia, tényleg szüksége lesz a magabiztosságára.

8. John Degenkolb (Trek-Segafredo)

A sokat emlegetett januári baleset legnagyobb vesztese, Degenkolb csak májusban tért vissza a versenyekhez, s augusztusban tudott csak szakaszt nyerni. A majdnem elveszített bal mutatóujjával a mai napig túl óvatosan bánik.

Degenkolb kimaradása miatt Nikias Arndt ugyan több lehetőséget kapott, de nem futott olyan átütő szezont, hogy ezzel kiszorította volna az első számú sprinter pozíciójából honfitársát. Degenkolb nem is ezért távozott, hanem mert nyilatkozatai alapján sokkal nagyobb kaliberű csapatnak tekinti a Trek-Segafredót, az oda szerződéssel saját bevallása szerint szintet lépett. Úgy véli, több olyan fiatal versenyző is van a csapatnál (pl. a Kuurne-Brüsszel-Kuurne győztes Jasper Stuyven), akikkel nagyszerű lesz együtt dolgozni a tavaszi szezonban.


9. Darwin Atapuma (UAE Abu Dhabi)

A különös nevű kolumbiait legtöbben valószínűleg idén jegyeztük meg magunknak, leginkább a Giro d'Italián mutatta meg magát a hegyi szakaszokon. Egyértelműen összetett menő,viszont a BMC-nél Richie Porte és Tejay van Garderen után legfeljebb a harmadik lehet a sorban. A Lampréből UAE Abu Dhabivá alakult együttesben viszont több lehetősége lehet a háromhetes versenyeken, hiszen a volt pink-lila csapatnak nem igazán volt ilyen típusú versenyzője mostanában.  

Az ő esete a tipikus "tovább kell lépnem a karrierem érdekében" sztori. A kérdés csak az marad, hogy a megfelelő csapathoz igazolt-e.

10. Michael Matthews (Sunweb-Giant)

John Degenkolb távozott, Michael Mattews érkezett. A "bringás bölcsi" gúnynévvel is illetett Orica-Scott kezdettől fogva a fiatal tehetségek kinevelésében jeleskedett, s Mattews az egyik sikeres "palánta" volt e tekintetben. Ráadásul ilyen minőségében ő az első nagy név, aki távozik az ausztrál csapattól.
 
A Sunweb-Giant csapatánál már nyáron nyilvánvaló volt, hogy John Degenkolb továbbáll, egyértelmű, hogy Matthews a helyére érkezik.  

Kapcsolódó:
Átigazolási áttekintő 2017-re
Share To:

Pethő Anita

Pethő Anita (1980) kulturális szakíró és sportújságíró

Hozzászólások: