A csapat, melynek egyetlen egy World Tour győzelme sem volt idén.  



A szezon elején Jonathan Vaughters még joggal bizakodhatott abban, hogy a szerinte  1970-es évekbeli módszerrel dolgozó francia Direct Energie (korábban Europcar) csapatától a Cannondale együtteséhez igazoló Pierre Rolland nagyszerű szezont megy majd. A többszörös Tour de France szakaszgyőztes hegyi menő volt ugyanis a csapat egyik legfontosabb igazolása. A másik Rigoberto Uran volt, aki az Etixx-Quick Steptől érkezett. S bizony kellettek is az ilyen kaliberű versenyzők, hiszen a 2016-os évben a 2012-es Giro d'Italia győztes Ryder Hesjedal (Trek-Segafredo) és az évről-évre egyre stabilabban a top versenyzők közé tartozó Dan Martin (Etixx-Quck Step) sem a gyakori névváltoztatásairól híres amerikai gárdánál versenyzett már.

Uran végül 7. lett összetettben a Giro d'Italián, Rolland pedig 16. a Tour de France-on. A kolumbiai esélyesként érkezett a Olaszországba, s nem is volt annyira nagyon távol a tűztől, főként ha arra gondolunk, mekkora drámai fordulatokban gazdag Girót láthattunk. Uran számára a  leginkább bosszantó mozzanat minden bizonnyal a hegyi időfutamon (15. szakasz) nyújtott meglepően rossz teljesítménye volt. Pierre Rolland Tour-szereplése pedig nagyjából az első hegyi szakaszokon eldőlt a bukások miatt, így a 16. hely kifejezetten jó eredménynek mondható.

A Cannondale-Drapac nagy reménysége évek óta Andrew Talansky. A Vuelta a Espanán elért 5. helye a legjobb GT-eredménye idén a csapatnak. Talansky éve azonban messze nem volt szerencsés, tavasszal bukott a Párizs-Nizzán, aztán megbetegedett. Közben családi problémái is adódtak. Noha 5.  volt a Tour de Suisse-en, mégis ki kellett hagynia a Tour de France-t. A spanyol körversenyen elért eredményét tehát ezekkel az előzményekkel érdemes nézni. Voltak még amerikai kontinensen aratott sikerei is: összetett 4. lett Kaliforniában, 3. pedig Utahban.

Egy nevet mindenképp érdemes volt megjegyezni idén a Cannonandale-Drapac csapatából, ő Joe Dombrowski. A 25 éves versenyző a Girón hívta fel magára a figyelmet, amikor a 13. és 14. szakaszon is benne volt a szökésben és aktívan kivette részét a támadásból. Bár Uran segítőjeként érkezett a versenyre, s összetettben is csak a 34. helyen végzett, ám ahogyan ezen a két szakaszon odatette magát igencsak figyelemre méltó. Ezenkívül végigment a Vueltán (88. hely), és összetettben 8. helyen végzett a Tour of Utahon (amire amúgy mint címvédő érkezett).

Mindazonáltal inkább szolidnak mondható a Cannondale-Drapac 2016-os teljesítménye. A top 10-es eredmények a Grón és a Vueltán (itt érdemes még a 9. helyen záró Davide Formolót megemlíteni) pozitívum, ugyanakkor fájó lehetett, hogy épp a Tour de France-on, ami az amerikai közönség szemében sokkal fontosabb a másik kettőnél, nem sikerült még ezt a szintet sem tartani.

Ráadásul a csapat a rövidebb, de nagy presztízsű World Tour versenyeken, s főként a tavaszi egynaposokon mintha nem is létezett volna. Ez főként Moreno Moseren múlt, aki nem igazán ment jó szezont 2016-ban. Moser jövőre távozik a csapatból,  ellenben jön Sep Vanmarcke a Lotto-NLJumbótól, A belga srác évek óta meghatározó tényezője a tavaszi egynaposoknak.

Érdekes igazolása lehet még  csapatnak a BMC-ből érkező Taylor Phinney is. 
Share To:

Pethő Anita

Pethő Anita (1980) kulturális szakíró és sportújságíró

Hozzászólások: