A cikk alapján úgy tűnik, az eset elsősorban az olasz prokontinentális csapatokat érinti. A menedzserek visszautasítják ugyan a vádakat, míg akad olyan kerékpáros ügynök, aki egy tucatnyi általa képviselt versenyző révén rendszeresen szembesül ezzel a gyakorlattal. A módszer nem feltétlenül szorítkozik Itáliára, ám itt tűnik a legelterjedtebbnek.
A jelenség elsősorban az amatőr versenyzők profivá válásához kötődik, rendszerint 25 000 és 50 000 euró közötti összeget kérnek kvázi fedezetként a kerékpárosoktól, hogy gyakorlatilag előre állják a majdani - szerződésben rögzített - fizetésüket és az ehhez kötődő járulékokat. A nyilatkozó ügynök szerint az olaszok azért kérnek többet, mint például a horvátok vagy az ukránok, mert náluk magasabbak a versenyző - azaz az alkalmazott - után fizetendő járulékok is. A cikk egy olyan metódust is említ, hogy amikor valaki megkapja a fizetését, akkor kell annak felét vissza, vagyis pontosabban egy másik számlára utalnia.
Azonban mivel az addig elért sikerek illetve a tehetség helyett egyre inkább a vagyoni lehetőség alapján választják ki, kivel kötnek a csapatok profi szerződést, így mindez szükségszerűen a színvonal csökkenéséhez vezet. A cikk arra is kitér, hogy talán nem véletlen, hogy egyetlen olasz World Tour csapat van (a Lampre-Merida), s hogy az olasz kerékpárosok krémje eközben külföldi csapatoknál versenyez.
A cikkben megszólal egy tehetséges fiatal versenyző is, Matteo Mammini, aki 2012-ben az év legjobb fiatal versenyzője volt Olaszországban, az U23-as mezőnyben 4. helyet szerzett az EB-n, ám sem saját vagyoni helyzete nem volt elég, sem őt félig-meddig legálisan támogatni kész szponzort nem talált, ráadásul banki kölcsönt sem tudott erre az illegális üzletre felvenni, így le kellett mondani élete nagy álmáról, a profi kerékpáros karrierről.
Bár az olasz szövetség részéről még nem jelezték, hogy vizsgálnák az ügyet, egyvalamire mindenképp fény derült a feldobott téma kapcsán: a World Tour és az alacsonyabb licencbesorolású (prokontinentális, kontinentális) csapatok világa között úgy tűnik, óriási különbségek vannak. Mauro Vegni, a Giro d'Italia versenyigazgatója ugyanis egyértelműen jelezte, a szabadkártyák odaítélésekor ebből az aspektusból is vizsgálni fogják a jelentkező csapatokat, és nem ragaszkodnak ahhoz, hogy olasz kluboknak adják meg az indulás lehetőségét.
(cikk forrása)
A jelenség elsősorban az amatőr versenyzők profivá válásához kötődik, rendszerint 25 000 és 50 000 euró közötti összeget kérnek kvázi fedezetként a kerékpárosoktól, hogy gyakorlatilag előre állják a majdani - szerződésben rögzített - fizetésüket és az ehhez kötődő járulékokat. A nyilatkozó ügynök szerint az olaszok azért kérnek többet, mint például a horvátok vagy az ukránok, mert náluk magasabbak a versenyző - azaz az alkalmazott - után fizetendő járulékok is. A cikk egy olyan metódust is említ, hogy amikor valaki megkapja a fizetését, akkor kell annak felét vissza, vagyis pontosabban egy másik számlára utalnia.
Azonban mivel az addig elért sikerek illetve a tehetség helyett egyre inkább a vagyoni lehetőség alapján választják ki, kivel kötnek a csapatok profi szerződést, így mindez szükségszerűen a színvonal csökkenéséhez vezet. A cikk arra is kitér, hogy talán nem véletlen, hogy egyetlen olasz World Tour csapat van (a Lampre-Merida), s hogy az olasz kerékpárosok krémje eközben külföldi csapatoknál versenyez.
A cikkben megszólal egy tehetséges fiatal versenyző is, Matteo Mammini, aki 2012-ben az év legjobb fiatal versenyzője volt Olaszországban, az U23-as mezőnyben 4. helyet szerzett az EB-n, ám sem saját vagyoni helyzete nem volt elég, sem őt félig-meddig legálisan támogatni kész szponzort nem talált, ráadásul banki kölcsönt sem tudott erre az illegális üzletre felvenni, így le kellett mondani élete nagy álmáról, a profi kerékpáros karrierről.
Bár az olasz szövetség részéről még nem jelezték, hogy vizsgálnák az ügyet, egyvalamire mindenképp fény derült a feldobott téma kapcsán: a World Tour és az alacsonyabb licencbesorolású (prokontinentális, kontinentális) csapatok világa között úgy tűnik, óriási különbségek vannak. Mauro Vegni, a Giro d'Italia versenyigazgatója ugyanis egyértelműen jelezte, a szabadkártyák odaítélésekor ebből az aspektusból is vizsgálni fogják a jelentkező csapatokat, és nem ragaszkodnak ahhoz, hogy olasz kluboknak adják meg az indulás lehetőségét.
(cikk forrása)
