Klasszikus problémák
Azt mondják, a Tour de France-t az első héten megnyerni nem, csak elveszíteni lehet. Mindenki ideges, senki nem akar a szezon csúcspontjának számító versenyről idő előtt távozni. Paradox módon azonban épp a túlzott óvatosság növeli meg a bukásveszélyt, s csak fokozza a helyzetet, ha extrém körülmények között kell teljesíteni egy-egy szakaszt.
A tavalyi kiíráshoz hasonlóan idén is szerepelnek majd a programban Párizs-Roubaix legendás macskakövei. A negyedik szakaszon Seraing és Cambrai között hét szektoron, összesen 13,3 kilométeren keresztül kell majd kibírni a rázkódást, ami kétségtelenül látványos és igazi nézettségnövelő elem, az ilyenkor készült felvételek pedig - gondoljunk csak Vincenzo Nibali (Astana) sokat mutatott elkínzott arcára – hozzátartoznak a kerékpársportnak az embert testileg és lelkileg a végsőkig kizsigerelő mítoszához.
Egy ilyen szakasz azonban nem igazán Grand Tourra való. A tavaszi szezon macskaköves klasszikusain rendszerint nagytestű, sprintben és szökevényként helyüket egyaránt megálló, inkább egynapos versenyzők vesznek részt, egy Nairo Quintana (Movistar) alkatával rendelkező madárcsontú hegyi manónak, aki egy 21 szakaszon át zajló versenyt szeretne megnyerni, rémálom lehet ez az etap. Ugyanígy a Christopher Froome-nak sem lehetnek szép emlékei tavalyról, aki épp a macskaköveken összeszedett sérülés miatt volt kénytelen címvédőként feladni a versenyt már az első héten.
Változó pontrendszer
Amíg nincsenek nagy hegyek, addig megszokott módon a sprintereké a fő szerep. Nem lesz azonban megszokott a zöld trikó sorsát eldöntő pontok számítása. A szabálymódosítás egyértelműen a hagyományos sprintbefutóval záruló szakaszokon jól tekerő versenyzőknek kedvez, szemben azokkal, akik a közepesen nehéz, kisebb hegyi etapokon is képesek jól jövedelmező pontocskákat begyűjteni. Vagyis az általában több szakaszt nyerő Mark Cavendishnek (Etixx-QuickStep) nagyobb esélye van a zöld trikó megszerzésére, mint a mezőnyhajrában, a sprinterek közti ki-ki küzdelemben gyakrabban alulmaradó, ám a hegyekben nem csak a gruppettóval végigutazó Peter Sagannak (Tinkoff-Saxo).
Ugyanakkor, ha csak nem tűpontos a formaidőzítésük az elkövetkező három hétre, az elmúlt hónapokban látottak alapján az ide Tour de France sprintszempontból valószínűleg kevésbé e kettő versenyzőről szól majd. Sokkal inkább az állandó megbízhatóan jó teljesítményt nyújtó Alexander Kristoffról (Katusha) vagy az idén Milánó-Sanremót és Párizs-Roubaix-t is nyerő John Degenkolbról (Giant-Alpecin), illetve a legutóbb sprinterek felkészülési versenyének számító Ster ZLM Toer-on impozáns teljesítményt nyújtó André Greipelről (Lotto-Soudal).
Tourmalet és Alpe d’Huez igen, Mont Ventoux nem
A Tour de France útvonalában rendszeresen szereplő három legismertebb emelkedő közül idén csak Francesco Petrarca elmélkedésre szánt kedvenc helye, a holdbéli tájat idéző Mont Ventoux marad ki.
A Tourmalet-val viszont már a 11. szakaszon (Pau-Cauterest, 167 km) kénytelen lesznek szembenézni a bringások. Mivel a szakaszt majd egy harmadik kategóriás emelkedő zárja, a monstruózus hegyen nem valószínű, hogy az összetett menők küzdenek majd életre-halálra, inkább a hegyi pontokért és persze a nem csekély, 5000 eurós különdíjért (na meg a presztízsért!) hajtó hegyi specialistáké lehet itt a fő szerep. Figyeljünk oda mindenek előtt a Tour de France történelmének első eritreai versenyzőjére, Daniel Teklehaymanotra (MTN-Qhubeka), aki a Critérium du Dauphine hegyi királya lett júniusban, a hegyi szakaszgyőzelmeket évek óta nem túl látványosan, de szorgosan gyűjtögető Warren Barguilra (Giant-Alpecin) vagy épp a Giro d’Italián feltűnt Steven Kruijswijkre (Lotto –NL Jumbo)
Egészen más lesz a helyzet a viszonylag rövid (110,5 km) 20. szakaszon Modane és Alpe d’Huez között. Az idei Tour de France nagy valószínűséggel ezen az utolsó emelkedőn fog majd eldőlni, a résztvevő nagymenők versenyzési stílusát tekintve remélhetőleg majd egy támadást támadás követő, grandiózus, tűzijátékszerű fináléval.
Nibali, a sötét ló
Bár az esélylatolgatókban rendszerint a címvédőt illik elsőként említeni, a tavaszi szezon alatt nyújtott teljesítménye láttán mégis Vincenzo Nibali tűnik a leggyengébb láncszemnek. Mintha egy párhuzamos valóságban létezne, nem különösebben zavarja, ha egy hegyi szakaszon már viszonylag hamar leszakad, legfeljebb másnap kicsit megrázza magát és esetleg lazán az összetett élére áll, hogy utána ismét lemaradjon a jó helyezésről, ahogy azt a Critérium du Dauphine-en is tapasztalhattuk. Nibali épp ezen a versenyen nyilatkozta korábban, hogy tapasztalatból tudja, a Dauphine-en nem szabad túlságosan sokat kiadni magából annak, aki a Tour de France-ra készül. Akár blöffölt, és tényleg nincs igazán formában, akár épp azzal tévesztette meg a mezőnyt, hogy jól van, de nem adja ki magát teljesen, egy biztos: olyan versenyzőről beszélünk, aki minden bizonnyal jól ismeri saját képességeit és határait, hiszen mindhárom Grand Touron (Giro, Tour és Vuelta) képes volt már diadalmaskodni.
Meglesz a Contador-dupla?
Nibalinál jobban Grand Tour győzelmek tekintetében csak Alberto Contador ismerheti önmagát. A spanyol klasszis egy kiváló versenyzéssel megnyert Giro d’Italián tudhat maga mögött, ahol a bitangerős, de igazi, érett vezéregyéniséget felmutatni nem képes Astana csapatával szemben gyakorlatilag egyedül vette fel a harcot - sikerrel. Az 1982-es születésű Contador már a karrierje lezárásán gondolkozik, ennek is köszönhető, hogy idén bevállalta a Giro-Tour duplát, s a jelek szerint igencsak komoly esélye van rá, hogy Marco Pantani 1998-as sikere után ő legyen a következő, aki egy szezonon belül begyűjti a két verseny első helyét.
Ebben leginkább talán Cristopher Froome akadályozhatja meg. A sajtóban fantasztikus négyesnek is emlegetett kvartett (Contador, Froome, Nibali, Quintana) brit tagja már a tavasz elején is ki-ki párharcot vívott Contadorral, és hol egyik, hol másik versenyző jött ki belőle több sikerrel. Akkor úgy tűnt, egy egész szezonon át tartó rivalizálás első állomásának lehetünk tanúi, a két bringás útjai azonban szétváltak a későbbi hónapokban, s csak most, júliusban mérhetik újra össze formájukat. E tekintetben Contador Giro-győzelme úgy is értelmezhető, hogy a spanyol lábában már benne van egy végigküzdött háromhetes verseny, adott esetben akár ez is egy valószínűsíthetően kevésbé fáradt Froome oldalára döntheti a mérleg nyelvét.
Ezzel szemben Nairo Quintana helyzete némiképp a Giro d’Italián túl nagy terhet magára vállaló Fabio Aruéhoz hasonló. Bár a kolumbiai esetében kétségtelenül eredményesebb versenyzőről van szó, ám mintha nagyobb lenne körülötte a hype, mint ami figyelmet ebben a mezőnyben egyéni lehetőségei alapján megérdemelne. Tavasszal megnyerte ugyan a Tirreno-Adriaticót és júniusban is jól tartotta magát Contador mellett a Route du Sud hegyi szakaszán, ám egyáltalán nem lenne meglepő, ha az elkövetkező három hét folyamán valamikor vezércsere lenne a Movistar csapatán belül, és a még mindig folyamatosan jó teljesítményt nyújtó és eredményekre képes Alejandro Valverdéért küzdene a többi nyolc versenyző tovább..
Ne feledkezzünk meg persze a fiatal trónkövetelőkről sem. Tejay van Garderen (BMC) az elmúlt évek során szépen lassan belenőtt abba a szerepbe, amit jellegzetes amerikai magabiztossággal nyilatkozataiban már évek óta magáénak vallott. Ha a Critérium du Dauphine-en nyújtott teljesítményét vesszük alapul – ahol drámai küzdelemben és csupán néhány másodperccel maradt le összetettben Christopher Froome-tól -, akkor joggal hihetjük azt, hogy a BMC első számú embere is képes lesz lépést tartani majd a legnagyobbakkal a sorsdöntő helyzetekben.
Végül ott van a ”kis franciák” új, sikeres nemzedéke is a tavalyi bronzérmes Thibaut Pinot-val (FDJ) és a hatodik helyezett Romain Bardet-vel (Ag2R). És bár e két fiatal tehetség mögött a csapat messze nem olyan ütős, mint a Sky vagy az Astana, ám ha mindig tartani tudják a tempót a többi esélyessel, akár az is előfordulhat, hogy kettejük közül valamelyiküknek jön ki a legjobban a lépés, hogy aztán július 26-án Párizsban a diadalív árnyékában a dobogó legfelső fokára állhasson.
Hozzászólnál?
A blog Facebook-oldalán megteheted:
Azt mondják, a Tour de France-t az első héten megnyerni nem, csak elveszíteni lehet. Mindenki ideges, senki nem akar a szezon csúcspontjának számító versenyről idő előtt távozni. Paradox módon azonban épp a túlzott óvatosság növeli meg a bukásveszélyt, s csak fokozza a helyzetet, ha extrém körülmények között kell teljesíteni egy-egy szakaszt.
A tavalyi kiíráshoz hasonlóan idén is szerepelnek majd a programban Párizs-Roubaix legendás macskakövei. A negyedik szakaszon Seraing és Cambrai között hét szektoron, összesen 13,3 kilométeren keresztül kell majd kibírni a rázkódást, ami kétségtelenül látványos és igazi nézettségnövelő elem, az ilyenkor készült felvételek pedig - gondoljunk csak Vincenzo Nibali (Astana) sokat mutatott elkínzott arcára – hozzátartoznak a kerékpársportnak az embert testileg és lelkileg a végsőkig kizsigerelő mítoszához.
 |
| Vincenzo Nibali (Astana) és a macskakövek (kép forrása) |
Egy ilyen szakasz azonban nem igazán Grand Tourra való. A tavaszi szezon macskaköves klasszikusain rendszerint nagytestű, sprintben és szökevényként helyüket egyaránt megálló, inkább egynapos versenyzők vesznek részt, egy Nairo Quintana (Movistar) alkatával rendelkező madárcsontú hegyi manónak, aki egy 21 szakaszon át zajló versenyt szeretne megnyerni, rémálom lehet ez az etap. Ugyanígy a Christopher Froome-nak sem lehetnek szép emlékei tavalyról, aki épp a macskaköveken összeszedett sérülés miatt volt kénytelen címvédőként feladni a versenyt már az első héten.
Kapcsolódó:
Változó pontrendszer
Amíg nincsenek nagy hegyek, addig megszokott módon a sprintereké a fő szerep. Nem lesz azonban megszokott a zöld trikó sorsát eldöntő pontok számítása. A szabálymódosítás egyértelműen a hagyományos sprintbefutóval záruló szakaszokon jól tekerő versenyzőknek kedvez, szemben azokkal, akik a közepesen nehéz, kisebb hegyi etapokon is képesek jól jövedelmező pontocskákat begyűjteni. Vagyis az általában több szakaszt nyerő Mark Cavendishnek (Etixx-QuickStep) nagyobb esélye van a zöld trikó megszerzésére, mint a mezőnyhajrában, a sprinterek közti ki-ki küzdelemben gyakrabban alulmaradó, ám a hegyekben nem csak a gruppettóval végigutazó Peter Sagannak (Tinkoff-Saxo).
Ugyanakkor, ha csak nem tűpontos a formaidőzítésük az elkövetkező három hétre, az elmúlt hónapokban látottak alapján az ide Tour de France sprintszempontból valószínűleg kevésbé e kettő versenyzőről szól majd. Sokkal inkább az állandó megbízhatóan jó teljesítményt nyújtó Alexander Kristoffról (Katusha) vagy az idén Milánó-Sanremót és Párizs-Roubaix-t is nyerő John Degenkolbról (Giant-Alpecin), illetve a legutóbb sprinterek felkészülési versenyének számító Ster ZLM Toer-on impozáns teljesítményt nyújtó André Greipelről (Lotto-Soudal).
Kapcsolódó:
Tourmalet és Alpe d’Huez igen, Mont Ventoux nem
A Tour de France útvonalában rendszeresen szereplő három legismertebb emelkedő közül idén csak Francesco Petrarca elmélkedésre szánt kedvenc helye, a holdbéli tájat idéző Mont Ventoux marad ki.
A Tourmalet-val viszont már a 11. szakaszon (Pau-Cauterest, 167 km) kénytelen lesznek szembenézni a bringások. Mivel a szakaszt majd egy harmadik kategóriás emelkedő zárja, a monstruózus hegyen nem valószínű, hogy az összetett menők küzdenek majd életre-halálra, inkább a hegyi pontokért és persze a nem csekély, 5000 eurós különdíjért (na meg a presztízsért!) hajtó hegyi specialistáké lehet itt a fő szerep. Figyeljünk oda mindenek előtt a Tour de France történelmének első eritreai versenyzőjére, Daniel Teklehaymanotra (MTN-Qhubeka), aki a Critérium du Dauphine hegyi királya lett júniusban, a hegyi szakaszgyőzelmeket évek óta nem túl látványosan, de szorgosan gyűjtögető Warren Barguilra (Giant-Alpecin) vagy épp a Giro d’Italián feltűnt Steven Kruijswijkre (Lotto –NL Jumbo)
Egészen más lesz a helyzet a viszonylag rövid (110,5 km) 20. szakaszon Modane és Alpe d’Huez között. Az idei Tour de France nagy valószínűséggel ezen az utolsó emelkedőn fog majd eldőlni, a résztvevő nagymenők versenyzési stílusát tekintve remélhetőleg majd egy támadást támadás követő, grandiózus, tűzijátékszerű fináléval.
Kapcsolódó:
Bár az esélylatolgatókban rendszerint a címvédőt illik elsőként említeni, a tavaszi szezon alatt nyújtott teljesítménye láttán mégis Vincenzo Nibali tűnik a leggyengébb láncszemnek. Mintha egy párhuzamos valóságban létezne, nem különösebben zavarja, ha egy hegyi szakaszon már viszonylag hamar leszakad, legfeljebb másnap kicsit megrázza magát és esetleg lazán az összetett élére áll, hogy utána ismét lemaradjon a jó helyezésről, ahogy azt a Critérium du Dauphine-en is tapasztalhattuk. Nibali épp ezen a versenyen nyilatkozta korábban, hogy tapasztalatból tudja, a Dauphine-en nem szabad túlságosan sokat kiadni magából annak, aki a Tour de France-ra készül. Akár blöffölt, és tényleg nincs igazán formában, akár épp azzal tévesztette meg a mezőnyt, hogy jól van, de nem adja ki magát teljesen, egy biztos: olyan versenyzőről beszélünk, aki minden bizonnyal jól ismeri saját képességeit és határait, hiszen mindhárom Grand Touron (Giro, Tour és Vuelta) képes volt már diadalmaskodni.
Meglesz a Contador-dupla?
Nibalinál jobban Grand Tour győzelmek tekintetében csak Alberto Contador ismerheti önmagát. A spanyol klasszis egy kiváló versenyzéssel megnyert Giro d’Italián tudhat maga mögött, ahol a bitangerős, de igazi, érett vezéregyéniséget felmutatni nem képes Astana csapatával szemben gyakorlatilag egyedül vette fel a harcot - sikerrel. Az 1982-es születésű Contador már a karrierje lezárásán gondolkozik, ennek is köszönhető, hogy idén bevállalta a Giro-Tour duplát, s a jelek szerint igencsak komoly esélye van rá, hogy Marco Pantani 1998-as sikere után ő legyen a következő, aki egy szezonon belül begyűjti a két verseny első helyét.
Ebben leginkább talán Cristopher Froome akadályozhatja meg. A sajtóban fantasztikus négyesnek is emlegetett kvartett (Contador, Froome, Nibali, Quintana) brit tagja már a tavasz elején is ki-ki párharcot vívott Contadorral, és hol egyik, hol másik versenyző jött ki belőle több sikerrel. Akkor úgy tűnt, egy egész szezonon át tartó rivalizálás első állomásának lehetünk tanúi, a két bringás útjai azonban szétváltak a későbbi hónapokban, s csak most, júliusban mérhetik újra össze formájukat. E tekintetben Contador Giro-győzelme úgy is értelmezhető, hogy a spanyol lábában már benne van egy végigküzdött háromhetes verseny, adott esetben akár ez is egy valószínűsíthetően kevésbé fáradt Froome oldalára döntheti a mérleg nyelvét.
Ezzel szemben Nairo Quintana helyzete némiképp a Giro d’Italián túl nagy terhet magára vállaló Fabio Aruéhoz hasonló. Bár a kolumbiai esetében kétségtelenül eredményesebb versenyzőről van szó, ám mintha nagyobb lenne körülötte a hype, mint ami figyelmet ebben a mezőnyben egyéni lehetőségei alapján megérdemelne. Tavasszal megnyerte ugyan a Tirreno-Adriaticót és júniusban is jól tartotta magát Contador mellett a Route du Sud hegyi szakaszán, ám egyáltalán nem lenne meglepő, ha az elkövetkező három hét folyamán valamikor vezércsere lenne a Movistar csapatán belül, és a még mindig folyamatosan jó teljesítményt nyújtó és eredményekre képes Alejandro Valverdéért küzdene a többi nyolc versenyző tovább..
Ne feledkezzünk meg persze a fiatal trónkövetelőkről sem. Tejay van Garderen (BMC) az elmúlt évek során szépen lassan belenőtt abba a szerepbe, amit jellegzetes amerikai magabiztossággal nyilatkozataiban már évek óta magáénak vallott. Ha a Critérium du Dauphine-en nyújtott teljesítményét vesszük alapul – ahol drámai küzdelemben és csupán néhány másodperccel maradt le összetettben Christopher Froome-tól -, akkor joggal hihetjük azt, hogy a BMC első számú embere is képes lesz lépést tartani majd a legnagyobbakkal a sorsdöntő helyzetekben.
 |
| Nagy csata volt az idei Critérium du Dauphine-en Chris Froome (Sky) és Tejay van Garderen (BMC) között (kép forrása) |
Végül ott van a ”kis franciák” új, sikeres nemzedéke is a tavalyi bronzérmes Thibaut Pinot-val (FDJ) és a hatodik helyezett Romain Bardet-vel (Ag2R). És bár e két fiatal tehetség mögött a csapat messze nem olyan ütős, mint a Sky vagy az Astana, ám ha mindig tartani tudják a tempót a többi esélyessel, akár az is előfordulhat, hogy kettejük közül valamelyiküknek jön ki a legjobban a lépés, hogy aztán július 26-án Párizsban a diadalív árnyékában a dobogó legfelső fokára állhasson.
Hozzászólnál?
A blog Facebook-oldalán megteheted:
Nagy és hosszú áttekintő poszt az idei Tour de France legfontosabb témáiról: http://tourazzunkegyutt2009.blogspot.hu/2015/07/tour-de-france-2015-reszletes-attekintes.html
Posted by TOURázzunk együtt on 2015. július 5.
