Peloton-mesék: sorstragédia vagy melodráma? - TOURázzunk együtt

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY

TOURázzunk együtt

ORSZÁGÚTI KERÉKPÁRSPORT BÖLCSÉSZ SZEMMEL

Post Top Ad

Post Top Ad

2015. április 10., péntek

Peloton-mesék: sorstragédia vagy melodráma?

Henri Pélissier soha nem volt könnyű ember. Aztán jött a Nagy Háború, ő megjárta a frontot, és még annál rosszabbul lehetett kijönni vele. Feleséges öngyilkos lett, szeretője pedig végül önvédelemből ölte meg az egykori bajnokot.
Henri, a négy Pélissier-fivér legidősebbike 1889-ben született. Már az első világháború előtti időszakban is több nevezetesebb győzelmet aratott, például 1912-ben megnyerte a Milánó-Sanremo egynapost, és 1913- négy szakaszt is nyert a Tour de France-on (és összetett második helyig vitte).

Két testvéréhez hasonlóan ő is bevonult, ám 1917-ben egyik eltávja során részt vett a Lombardiai körversenyen, ahol második lett Philippe Thys mögött. Bár értelemszerűen az idegen megszállás alatt álló vagy  harcok sújtotta területeken (ilyen volt például Észak-Franciaország) nem lehetett versenyeket rendezni, a hátországban azért zajlottak az események. A hatóságok is úgy gondolták, jót tesznek ezek a rendezvények mind a civil lakosság, mint a szabadságolt katonák moráljának, hangulatának. (Nem csak az antanthatalmaknál: a németeknél már ekkoriban is nagyon népszerűek voltak a hatnapos pályakerékpár-versenyek, s nem szüneteltek a harcok idején sem.)
1919-ben

Pélissier 1918-ban elérte, hogy leszereljék "hihetetlenül gyenge kondíciója"' miatt. Lehet, hogy közrejátszott benne Jean öccse (az egyetlen nem kerékpározó fiú a családban) halála is, nem tudni, de későbbi viselkedése  alapján könnyen elképzelhető, hogy poszttraumás stressz szindrómában (PTSD) szenvedett. A betegséggel egyébként az 1. világháború után - és miatt - kezdtek el komolyan foglalkozni.

Henri Pélissierről azt tartották, mindig is nehezen kezelhető figura volt, ellenségeskedése a Tour-szervező Henri Desgranges-zsal pedig legendásnak volt mondható. A sajtómágnás egyszerűen "disznófejű arrogáns bajnoknak" nevezte. Pélisier 1919-ben azért hagyta ott a versenyt, mert Desgrange - aki a versenyzők  költségeket is állta - nem engedett neki még egy pohár bort.  Amikor az 1920-as Tour de France-on Pélissier az út mentén hagyta kilyukadt gumiját, Desgrange büntetőperceket mért rá, a bringás ekkor dühösen otthagyta a versenyt. Állítólag otthagyta volna már előbb is, csak nem volt pénze vonatjegyre, a rajongói meg nem voltak neki hajlandó kölcsönadni erre. Desgrange úgy vélekedett ez az ember úgysem fog soha Tour de France-t nyerni. A versenyző végül 1923-ban cáfolt rá erre akkori összetett elsőségével.

Nyert  kétszer Párizs-Roubaix-t is, először a legendás 1919-es  közvetlen háború utánit, majd a másodikat 1921-ben.

Párizs-Roubaix 1921

Pélissier nem fukarkodott sosem az önfényezéssel: egyszer azt nyilatkozta, ellenfelei csak igavonó lovak, míg ő egy igazi telivér. Másnap a versenyen defektje volt, és úgy hagyták le sorra a haszonállatoknak nevezett versenyzők a nemes mént (hiszen senki nem volt hajlandó bevárni őt és testvérét), hogy csak na.

Kísérletet tett egy kerékpáros szakszervezet létrehozására, de a versenyzők, franciák és külföldiek egyaránt, nem voltak hajlandók egy olyan ember vezetése alatt szerveződni, aki harcban állt egész Európa versenyszervezőivel és szponzoraival.

Magánélete sem volt egyszerű. Felesége 1933-ban nem bírván tovább elviselni férje viselkedését, főbe lőtte magát. Barátnője két évvel később ugyanazzal a pisztollyal ölte meg a bajnokot. Önvédelemből, mivel a férfi késsel támadt rá. Az asszony a tette után azt nyilatkozta: ha lett volna pénze, már rég otthagyta volna. A bíróság később felmentette tettéért.


Forrás: 
Graham Haley: The Shattered Peloton, Breakaway Books, 2014
Wikipedia 

Post Top Ad