Kerékpáros szótár #1 - peloton - TOURázzunk együtt

FRISS

TOURázzunk együtt

ORSZÁGÚTI KERÉKPÁRSPORT BÖLCSÉSZ SZEMMEL

Post Top Ad

Post Top Ad

2012. május 10., csütörtök

Kerékpáros szótár #1 - peloton

"A jónevű peloton nevű versenyző már megint ott van a mezőnyben" - ilyen és hasonló vicces mondatok elő-elő szoktak fordulni a magyar nyelvű kerékpáros tévé-közvetítésekben. Na de kicsoda, micsoda is az a peloton.
A peloton tulajdonképpen a mezőnyt, a főmezőnyt jelenti egy kerékpárversenyen.

Mivel egy országúti kerékpárverseny nem arról szól, hogy mindenki a maga zsírján végigsprintel 150-200, vagy annál is több kilométert, a bringások a szakaszokat  (illetve az egynapos versenyeket) nagyrészt együtt, egy kupacban (a wikipedia angol nyelvű szócikkében található zseniális hasonlattal: mint ahogy a madarak is sajátos formációkban repülnek) tekernek. Kivéve a szökevényeket. (Róluk is majd részletesen hamarosan.)



A fizika törvényei szerint nyilván annak kell a legtöbb erőt kifejtenie és a legtöbb energiát belefektetnie a tekerésbe, aki legelöl van. A mögötte lévők már élvezhetik az általa nyújtott szélárnyékot.  Ez persze nem úgy alakul ki, hogy aki a legügyetlenebb, az marad elöl, és megszívta, a peloton életének sajátos struktúrája illetve bizonyos esetben sajátos íratlan szabálya, hagyománya van.

Ezt felvázolni azzal a paradox helyzettel kell kezdeni, hogy bár egyéni sportágról van szó, senki vagy anélkül a csapat nélkül, amiben versenyzel. A csapatokban pedig megvan mindenkinek a feladata. Vannak az úgynevezett első számú emberek és a legtöbb esetben az egész csapat alá van rendelve ennek a versenyzőnek a reménybeli sikereinek.

Vannak tehát olyan versenyzők, akik azért vannak "csak" a csapatban, hogy "vigyék" az elő emberüket, vigyék a mezőnyt, húzzák meg, rántsák meg a sort, ha kell. Ők vannak tehát rendszerint legelöl a pelotonban.

Hogy konkrétan melyik csapat kapitányának segítői, az persze sokmindentől függ. Többnapos versenyen, egy olyan szakaszon, ami nem fontos igazából egy csapatnak sem, vagy egy szakaszon belül a lazább részeken a hagyomány szerint az összetettben élen álló csapatának illik vezetni.

Ha valamelyik csapatnak lételeme, hogy utolérjék a szökevényeket, akkor az a csapat áll az élre, diktálja a tempót. De fordítva is így van, ha valakik szeretnék, ha jó néhányan leszakadnának (ez inkább hegyi szakaszokon jellemző, vagy tipikusan az olyan egynaposon, mint a Milánó-Sanremó), akkor az a csapat áll az élre, és olyan tempót diktál, amivel nem mindenki képes együtt tartani.

Fontos még, hogy az állandó bukásveszély miatt az esélyesek alapvetően a peloton elején tekernek, míg hátul inkább azok, akikre az adott szakaszon nem vár különösképp sok feladat, a lényeg, hogy teljesítsék a távot. Na ott aztán megy a buli, háváj van, meg szánsájn. megy a pletyi, és a többi, Kis (vagy nem olyan kis)  túlzással élve ők a peloton részeként csak úgy lazán  a célig gurulnak.   

(a blogbejegyzés szövege a TOURázzunk együtt  blog szerzőjének, Pethő Anitának a szellemi tulajdona, a szerző és a  bejegyzés linkjének feltüntetése nélkül a bejegyzésből szövegrészleteket átvenni tilos.)

Post Top Ad