Még a Tour de France 2012. évi útvonalának kihirdetése napjaiban közölt a Le Monde egy riportot két településről, amelyek rajt illetve célállomásai lesznek az idei francia körversenynek. Az alábbi cikkhez ez és az Inner Ring nevű kerékpáros oldal szerzőjének ehhez fűzött reflexiói szolgáltatták a kiindulási alapot.

Szóval az úgy volt, hogy édesapám rossz időben rossz helyre született. Egy-két alkalmat kivéve nemigen volt lehetősége külföldre utazni, hiszen volt itt néhány évtized az amúgy is zavaros huszadik században, amikor csak úgy kiruccanni ide vagy oda, nem lehetett.  Amikor meg végre lehetősége lett volna rá, hogy bármikor, bárhova, már az a súlyos, végül végzetes betegség emésztette, amelynek következtében alig mozdulhatott ki otthonról. 

De a szép tájakat mindig is szerette. Szívesen elnézegette a Franciaország különböző vidékein zajló Tour de France-t is. Talán ő sem nézte nagyon régóta, új lehetett számára is az élmény, mikor egy nap odaszólt a két, talán az esős idő miatt nyűgös (júliusban mindig van legalább egy hét szar idő), vagy csak egymással veszekedő gyerekének (vagyis nekem és öcsémnek), hogy de gyerekek, üljetek le, nézzétek csak, micsoda szép helyeket mutogatnak a tévében.  És leültünk. És megnéztük. Napra pontosan tudom mikor volt ez: 1997. július 19-én. A szakasz az Alpe d’Huezre vezetett aznap. Azt a szakaszt, bizony, bizony, Marco Pantani nyerte. Másnap már én is a lelkes nézők közé tartoztam, apám a tájat nézte továbbra is, én meg a versenyt.

Hogy ezt a kis bevezetőt miért tartottam fontosnak elmondani, rögtön meg is magyarázom. Az Inner Ring-cikk szerzője ugyanis felteszi a kérdést (elsősorban a tévé- és netnézőkre értve azt), de hát ki figyel verseny közben a településekre, a vidékre? És amit megmutatnak belőle, abból lehet-e megjegyezni róluk bármit is egyáltalán?

Nos, közép-európaiként úgy gondolom, nem nehéz erre a válasz (bár valószínűleg más, mint amire az ír  sportújságíró számítana). Mindazok, akik megtapasztalhatták annak az „élményét”, és ez mély nyomokat hagyott bennük, hogy nem utazhatnak bármikor bárhova (hogy anyagi lehetősége sem akadhat rá  mindenkinek, az olyan evidens, hogy talán meg sem kellene említenem), mindazoknak, akik a világ különleges tájairól csak mint tévében mutogatott valamiről szerezhetnek (vagy szerezhettek hosszú évtizedekig)  tapasztalatokat, s így aztán ahogy alkalma van erre, nem pazarolja, igenis figyeli a vidéket is, falja szemeivel, minél többet és többet belőle, amerre a versenyzők tartanak.

Persze, az is egyértelmű, hogy ezért még nem érné meg a településeknek hatalmas pénzeket elkölteni arra, hogy cél- vagy rajtállomásai legyenek a Tournak. Akkor mégis mi motiválhatja őket? A Le Monde a bevezetőben említett riportjában két kis település (mindkettő az Alpokban) vezetőjét szólaltatta meg ezzel kapcsolatban. Mindkét település része a 2012. évi útvonalnak.

A kiválasztottak közé különböző okokból bekerült helységről van szó. Arc-et-Senans a 9. szakasz rajtállomása lesz, s nem is akármilyen etapról, hanem az első időfutamról van szó, amely az átlagosnál is több feladatot ró a környékbeli tanyák, birtokok lakóival együtt összesen mintegy 1500 fős településre. Van ugyan itt is látványosság, a királyi sólepárló, ugyanakkor a falu nem maga pályázott az útvonalban szereplésért, hanem Besançon, a szakasz célállomása szemelte ki magának, és szerepeltette aztán a pályázatában.

A királyi sólepárló Arc-et-Senans-ban 
A másik település a svájci Porrentruy (a középkori hangulatú városkának vára és kastélya van), a 8. szakasz célállomása, ők 2007 óta próbálkoznak bekerülni a programba, míg végre most sikerült nekik.

Porrentruy látképe

A kérdés még mindig ugyanaz: de miért? A válasz pedig szintén ugyanaz, mint amit eddig, ha csak nagyon érintőlegesen is, de körbejártunk: turisztikai okokból. Mert a település neve mégiscsak belekerül a prospektusokba, mégiscsak emlegetik, a világ egyik legnézettebb sporteseményéről mégiscsak több mint ezer újságíró tudósít a helyszínről, mégiscsak jönnek arra az egy-két napra turisták is a környékre, mégiscsak megnövekednek a bevételei az adott és környékbeli településnek, és bizony, meglehet, hogy ez a néhány nap évekre, de akár évtizedekre meghatározza a környék gazdasági fejlődésének irányát és tempóját.  (Aztán meg itt van még egy nagyon emberi tényező is: a helyi celebritások tovább növelhetik népszersűgüket, a helyi vezetők kampányként is felfoghatják, hogy ott pózolnak mosolyogva a sportág hírességeivel, stb.)

Jól jön az a kis szereplés a környéknek tehát. De a világ már csak olyan, hogy az ilyesmit nem adják ingyen, így a sikeresen pályázóknak is a zsebükbe kell nyúlni rendesen. Rajtállomásként  nagyjából 50 ezer euró míg célállomásként  nagyjából 90 ezer euró a beugró. Azért nagyjából, mert apróságok tekintetében eltérhet ez az összeg. Ezt az ASO-nak, a versenyt szervező cégnek kell fizetniük. Ezenkívül ott van még az út biztosításának és a verseny utáni takarításnak is a költsége is. Valamint adódhatnak még rendkívüli és jóval nagyobb mértékű kiadások is, például becslések szerint mintegy félmillió euróba kerül, hogy a 7. szakaszon a La Plaches de Belle Filles hegyi befutója verseny-kompatibilis legyen (autó- busz-, közvetítőállomások, stb – nem csoda, ha a természetvédők tiltakoznak a táj képébe történő durva beavatkozás ellen). A költségeket rendszerint a különböző szintű (helyi, megyei, regionális, stb önkormányzatok együttesen állják.

A svájciak szerint a Tour útvonalának az országukba történő kis kitérője mintegy 720 ezer euróba kerül majd a helyieknek, az ASO-nak fizetettel és az egyéb költségekkel együtt.

Összehasonlításképp:  a londoniak költsége 2007-ben 10 millió euró volt (beleértve azt is, hogy ez a Grand Depart, vagyis az első szakasz/prológ volt),  ugyanakkor az esemény végül pozitív mérleget zárt még így is.

Ugyancsak felmerülhetnek még a költségek között, hogy az ASO szeret a jelentkezőkkel egy-két plusz kört futtatni, ahhoz, hogy Tour de France vendéglátók legyenek: azok akik más, kisebb presztízsű versenyeken is résztvevők (és fizetik ezért a megfelelő összeget), jobban jönnek a későbbi Tour-szereplés lehetőségét illetően. (De az ASO-t se ítéljük el ezért, hiszen így legalább tudja finanszírozni a kevésbé jövedelmező versenyeket is.)

Összességében azt lehet mondani, hogy a települések szempontjából kevésbé a sport- mind inkább marketingszempontok vezérlik a döntéshozókat akkor, mikor úgy döntenek, hogy részt kívánnak venni ebben a nagyszabású rendezvénysorozatban.

A versenyzők meg úgyse sokat tapasztalnak az egészből (legfeljebb a szállodai vagy motel-elhelyezéseken örömködnek, vagy azokról panaszkodnak).

Míg a tévénézők…

(forrás: lemonde.fr / inrng.com)

A témával kapcsolatos személyes élményeket, például hogy esetleg valakinek lett-e egy csinos kis tévében látott falucska végül az úti célja vakáció során, vagy esetleg valamelyik szőlőbirtok a chateau-jával álmai mennyországává vált a tévén keresztül szemlélve, nyugodtan megoszthatja velünk a kedves olvasó a blog Facebook oldalán (kattints!)  (remélhetőleg) kialakuló (remélhetőleg) élénk beszélgetésben.

Kapcsolódó: 
Tour de France 2012- útvonal




Share To:

Pethő Anita

irodalomkritikus, irodalomtörténész, újságíró

Hozzászólások: