Jens Voigt az esküvői tanújáról, a Metallica dalairól és néhány átkozottul jó bringásról.
Nos, ennyit a napsütésről. Ma egy újabb nehéz nap jött - az esőben.
De a végén minden jól ment a csapat számára. Senki sem bukott, és az én srácaim is jó erőnlétet mutattak, az élmezőnyben értek célba. És Fränk és Andy nagyszerűek voltak a végén, mivel Alberto párszor támadott és ők rendesen utána tették a kereküket..
Andy és Frank is, mindketten tényleg, tényleg nagyon erősek ebben a pillanatban. Mindenki Andyról beszél, de Frank most van karrierje csúcsán. Harminc éves, és fizikai erőnlétének és érettségének a tetőpontján van. Ráadásul, nagyon nyugodt. Az egész média Andyra fókuszál, ez tökéletes Frank számára, aki egy nagyon laza, nyugis srác. Szóval van két jó első emberünk, akik nagyon jól mennek.
Nagyon boldog vagyok, hogy Thor megtartotta a sárga trikót még egy napra. Micsoda menet! Nem tudnék másnak jobban örülni, mint ahogy most örülök Thornak. Egyik legjobb barátom. Mármint, ő volta tanúm az esküvőmön. Ő nyújtotta át nekem a gyűrűm! Szóval tényleg, tényleg nagyon örülök neki.
Egyszer csak a szakasz során odajött hozzám, és azt mondta: "Hé, itt egyenletes a tempó. Ezt szeretem!" És ami még hozzá, ő jó esőben is. És, nem feledjük, hogy ő a világbajnok, és egy átkozottul jó versenyző. És milyen jó dolog a kerékpársport számára, hogy a világbajnok viseli a sárgát?
És hadd mondjam még azt is, ma egy nagyon jó dal járt a fejemben, amivel megpróbáltam elfelejteni, milyen is az időjárás. Legtöbbször arra eszméltem, hogy a Metallica számát, “The Frayed Ends of Sanity" éneklem. Mármint, ma is, ahogy annyi más napon, nem is tudom, amit mi teszünk, az normális vagy elmebeteg? És az, hogy "It don’t feel good until it hurts” a "Carpe Diem" című dalukból. Igaz, hogy Metallica-szöveg, de olyan, mintha egy igazi bringás mondta volna őket.
(Forrás: http://bicycling.com)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.