Üdvözlet Beninből (3) - TOURázzunk együtt

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY

TOURázzunk együtt

ORSZÁGÚTI KERÉKPÁRSPORT BÖLCSÉSZ SZEMMEL

Post Top Ad

Post Top Ad

2010. április 6., kedd

Üdvözlet Beninből (3)

Folytatódjék a benini (és egyben az egész afrikai) kerékpározást bemutató sorozat!



Megjegyzés: Christoph Herby, a blog szerzője jelenleg a Békehadtestnél önkéntes és Beninben tartózkodik. A cyclingnews az ő beszámolóit közli a helyi kerékpáros élettel kapcsolatban. Ennek fordítása olvasható alábbiakban (az eredetihez képest több, kisebb egységre bontva, több külön bejegyzésbe közölve.)
Előzmény: Üdvözlet Beninből (2)

Saka feltűnése Benin legjobb kerékpárosai között egybeesett a francia Francis Ducreux Nyugat-Afrikába érkeztével. Mint visszavonult profi kerékpáros, Ducreux szervezte meg a "Grand Prix de l’Amitié Franco-Africaine" ( Francia - Afrika Barátság GP) elnevezésű versenyt.

Ez a pályakerékpár stílusú verseny Burkina Faso fővárosa, Ouagadougou utcáin zajlott, és az afrikai versenyzők olyan európai sztárok ellen mutatkozhattak be, mint Bernard Thévenet vagy Lucien Van Impe. Ducreux a helyi kerékpárosok szponzorálását is megszervezte, így azok Európából importált felszereléssel, egyenrangú félként vehették fel a küzdelmet a nagynevű meghívottakkal.

Ezek a versenyek nagy népszerűségre tettek szert, és Ducreux többnapos versenyeket kezdett el szervezni és reklámozni Nigerben, Togoban, Beninben és Burkina Fasoban. Ahogy az európai és amerikai versenyek esetében, itt is voltak időfutamok, kritériumversenyek és akár 170 kilométer hosszú normál országúti szakaszok is. Noha Nyugat-Afrika nem bővelkedik olyan nagy és látványos hegyekben, mint Európa, a fojtogató hőség és a rossz utak így is látványossá tudták tenni a versenyeket.

Miközben a kerékpározás iránti érdeklődés növekedett Nyugat-Afrikában, Saka számolatlanul nyerte a versenyeket, köztük az 1985-ös Francia-Afrika Kupát. 1992-ben vonult vissza, és aztán fotósként tevékenykedett. Részmunkaidőben a Békehadtestnek is dolgozik, ő tartja karban a kerékpárját annak a közel 100 önkéntesnek, akik őt szeretteljesen "Papa Velo"-nak hívják. Csak néhány önkéntes tudja, hogy aki a biciklijüket pumpálja, az egy egykori kerékpáros legenda.

Miután visszavonult, hogy több időt tölthessen a családjával, Saka Fernand Gandahónak adta át a stafétabotot, aki részt vett az 1992-es barcelonai olimpián, és büszkén emlékszik vissza rá, hogy ő az utolsó afrikai színes bőrű, aki az olimpiai peloton része volt. Gandaho ma a benini szövetségi kapitány és noha szűkösek az anyagi lehetőségek, a felszereltség szerény, igyekszik minél több fiatalt a sportág számára megnyerni.

Noha sokan úgy látják, a benini kerékpársport aranykora lejárt, számtalan versenyző edz és versenyez továbbra is. Noha kevesebb nemzetközi verseny van, a Tour of Faso kiemelkedő pillanata az afrikai versenynaptárnak, ahol a helyiek összemérhetik erejüket európai társaikkal. Noha ritka, hogy a helyiek között valaki az "európai kitartással" küzd, az okos stratégiával és nyers egyszerűségükkel nagyszerű győzelmeket szereztek Afrikában.

Miközben az afrikai kormányok a növekvő népesség, a járványok és a gazdasági bizonytalanság problémáival kell, hogy szembenézzenek, a kerékpárversenyzés hátul kullog csak a fontossági listán. Míg egyrészről talán abszurdnak tűnik, hogy az országban, ahol az éhínség és a malária ezrek életét oltja ki, és a legtöbb ember csapvíz és elektromosság nélkül kénytelen élni, mégis, a benini kerékpárosok kitartása és bátorsága annak is példája lehet, hogyan nézzünk szembe ezekkel a csapásokkal. A benini nemzeti válogatott továbbra is rongyos, használt felszereléssel versenyez, toldozzák-foldozzák a kerékpárokat éppúgy, ahogy ruháikat, de azért az álom tovább él.

[folyt. köv]

A teljes bejegyzés (angolul) itt.. található
Fotók a benini kerékpáros életről...
Christoph Herby weboldala pedig itt..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Post Top Ad