A tavaszi versenynaptár egyik kiemelkedő momentuma a Paris - Roubaix egynapos tavaszi klasszikus. Nyilvánvalóan sokak számára ismert a verseny "beceneve" is: "Észak Pokla".
De honnan is ered ez a kifejezés?
Először 1896-ban került megrendezésre ez az észak-franciaországi verseny, amelynek útvonala a francia-belga határhoz közel vezet végig Párizstól (1977-től Compiegne városától) Roubaix-be. A verseny két textilgyáros ötlete volt, akik a roubaix-i Velodrom építtetői közé is tartoztak, és akik így anyagilag érdekeltek lévén, keresték a lehetőségeket, hogyan is hasznosíthatják a létesítményt.
Az "Észak Pokla" elnevezést az I. világháború után kapta a verseny, amikor is 1919-ben először rendezték meg, éppen azon a vidéken, ahol a legnagyobb pusztítást okozták a harcok. Ahogyan a verseny akkori győztese, Henri Pélissier is mondta:
"Ez nem verseny, zarándoklat volt."
Amikor a verseny szervezői és az újságírók a béke beköszöntével először járták be az útvonalat, csak nagyon keveset tudtak arról milyen és mennyire tartós károkat okozott a háború.
"Még annyit sem igazán, hogy vezet-e még út Roubaix-ba. Egyáltalán, Roubaix létezik-e még. Elsőre viszonylag - már amennyire egy háború sújtotta vidéken lehet - még nem is nézett ki olyan rosszul a helyzet. Persze, romok, szegénység, a férfiak szemmel látható hiánya, de mégis, úgy tűnt, Franciaország túlélte a pusztítást. Ám ahogy egyre északabbra értek, érezni lehetett a levegőben az elvezetetlen szennyvíz, a tönkre ment csatornák és a rothadó szarvasmarhák szagát. A fák ahelyett, hogy - tavasz lévén - virágba borultak volna, megfeketedett csonkokként meredeztek az ég felé, akár a haldoklók csonka karjai. És mindenhol csak sár. Nem tudni, ki mondta ki először, hogy ez maga a pokol, de nem volt rá jobb szó, s a látottak alapján az újságírók másnap már észak poklaként emlegették lapokban."
Vagy ahogy egy másik leírásban olvasható:
"A csatatér közepére mentünk. Sehol egy fa, minden letarolva. Nincs egy négyzetméternyi terület, ami ne lenne lerombolva. Egyik gránáttölcsér a másik után. Csak a kék-fehér-piros szalagos keresztek emelkednek ki a földből. Ez a pokol."
(forrás)
