Pippo Pozzato naplójából (2010. március 17.)

Az olasz kerékpáros cyclingnewson megjelent szerdai (március 17.) blogbejegyzésének a fordítása:

"Most hogy a Tirreno-Adriatico befejeződött, itt az ideje a visszaszámlálásnak a Milánó-Sanremóig, és ahogy arra bizton számíthattok, ha egy olaszról és egyben egy korábbi győztesről van szó, alig bírom kivárni, hogy szombat legyen.

Tudom, hogy néhányan úgy gondolják, a Sanremo unalmas, mivel 300 kilométert tekerünk, és minden az utolsó húsz percen belül történik, de ez olyan, mintha azt mondanánk, az előjáték unalmas dolog. Nem lehet nagyszerű a finálé az előjáték nélkül!

A témánál maradva, nem jelent problémát, hogy bevalljam, utána kellett gugliznom, hogy mit is jelent a metroszexuális szó, miután Andy Schleck az írta rólam: tehetséges kerékpáros, de metroszexuális külsővel. Szóval most már tudom, mit jelent, és örömmel jelentem, hogy igazat adok neki, igen én egy metroszexuális kerékpáros vagyok. Tudom, hogy néhányan mulatságosnak találják, hogy jól akarok kinézni a kerékpáron, de nem érdekel. Ne feledjétek, csak Isten ítélhet meg engem.

Itt, a cyclingnewsnál azt mondták a srácok, az első bejegyzésem több látogatót vonzott, mint Andy Schleck legutóbbi írása. Ez egy kis győzelem a számomra, de remélem, hogy még többen fognak majd érdeklődni az után, hogy mit fogok mondani miután megnyerek majd egy nagy versenyt. Az lesz igazán érdekes téma.

Remélem, hogy idén tavasszal nyerni tudok egy klasszikus egynaposon. Nem volt még győzelmem ebben a szezonban, de ez amiatt volt, mert a legtöbb versenyen mezőnyhajrá volt a célban. Nem vagyok lassú a sprintben, de inkább a saját formám felhozására koncentráltam. A Tirreno-Adriatico után biztosan állíthatom, hogy közelében vagyok a 100%-nak, annak a formának, amelyet terveztem a tavaszi klasszikusok idejére.

Most az a fontos, hogy kipihenjem a Tirrenót és felkészüljek a szombati versenyre. Kedden éjjel érkeztem vissza Monacóba, és ma egy órát tekertem, amit olaszul "scariconak" hívunk. Alapvetően csak tettem egy kört, hogy a lábaim rendbe jöjjenek.

Csütörtökön három órát fogok tekerni, nagy részét egy robogó mögött, hogy imitáljuk a Sanremo sebességet, és aztán irány Milánó. Pénteken újra csak egy kört fogok tenni, hogy ellenőrizzem, minden oké, és ellenőrizzük a kerékpár beállításait is. Aztán eljön a verseny ideje.

Biztos vagyok benne, hogy tudni szeretnétek, mit jósolok a versenyre, de soha nem könnyű ezt megtippelni, és a Tirreno eredményei sem a teljes igazságot mutatják. Például Petacchi az utolsó sprintet elvesztette Boasson Hagennel szemben, de más dolog 160 kilométer után vagy 300 kilométer, beleértve a Cipressát és a Poggiót sprintelni. Nem kétlem, Boasson Hagen nagy klasszis és óriási tehetség, de a Milánó- Sanremót megnyerni 300 kilométerrel a lábaidban, nem hiszem, hogy már készen áll ilyesmire.

Tanulmányoztam a riválisaimat a Tirreno alatt, és el vagyok ragadtatva attól, hogy Boonen és Bennati hogy ment a hegyeken és hogy sprintelt. Tom nagyon, nagyon jól ment, és meg vagyok győződve, hogy bírni fogja a Cipressa és a Poggio emelkedőket idén. Úgy tűnik, Cancellara is formába lendül. Tartalékolta magát, megbújt a Tirreno alatt, de ott lehet a verseny végén, és kész mindent beleadni a cél előtti sík szakaszon. Idén oda fogok figyelni rá, ha megindul, ahogy Philippe Gilbertre és barátomra Alessandro Ballanra is.

Ahogy mindig is lenni szokott, sokat lehet agyalni azon, ki fog támadást indítani a Cipressán és a Poggión, és ki fogja kontrollálni a versenyt. Tavaly Cavendish egy kicsit mintha karosszékben ülve nézhette volna végig a versenyt. Remélem, ebben az évben máshogy alakul majd, és lesz néhány igazi támadás, különösképp a Poggión, ahol 2006-ban, amikor nyerten, elléptem a mezőnytől. Lehet, én leszek az, aki támad, ha senki más nem indul meg. Arra kell törekednünk, hogy minél több olyan sprintert kivegyünk a versenyből, mint például Cavendish vagy Petacchi, és akkor egymás között eldönthetjük a versenyt a Poggio után.

Cav' rengeteg figyelmet kapott ebben az évben a médiától, de sajnos mindig rossz okok miatt. Néhányan úgy gondolják, hogy blöfföl csak, de láthattátok, tényleg szenvedett a Tirrenón. Megpróbálta a tőle telhető legjobbat, de csak feleannyit vette ki a részét a versenyből, mint a többiek, és nagy dolog, hogy egyáltalán befejezte a versenyt. Nem kell 100%-on lenned, hogy megnyerj egy olyan versenyt, mint a Milánó-Sanremo, főleg, ha olyan gyors sprinter vagy, mint Cavendish, de nem hiszem, hogy idén komoly veszélyt jelentene az ő jelenléte.

Az emberek sokat várnak Cavendishtől azok után, mi mindent elért az elmúlt két évben, különösképp, hogy tavaly megnyerte a Milánó-Sanremót, de ha az én tanácsomra hallgat, figyelmen kívül hagyja mit mondanak az emberek. Ő maga kell, hogy szembenézzen önmagával a tükörben.

Csaptunk már össze, de őszintén, én nagyon tisztelem őt, ahogy remélhetőleg ő is engem. Van egy csomó közös tulajdonságunk, egy kicsit például ő is ugyanúgy metroszexuális, mint én.

Pippo"